mesélek pár dolgot

A héten nem voltam az oviban dolgozni (csoda - mindenki egészséges, senki sincs szabin), viszont festettem helyette. Már emlegetett első szálláshelyünkön, a Bergslien turistheim nevű panziónál segítettem. Ragnar már 70 felett, és az egészet újra akarja festeni, így "rámkérdezett",  naná hogy mentem. És megyek is még, bár jövő héten két ovis napom már biztosan lesz. Nem nehéz munka (festeni meg mindenki tud, csak csinálni kell), 9-től délután 5-ig nyomatom. Semmi 12 órázás, fel kell venni a norvég szokásokat ez az igazság. 

Aztán Carmen kolléganője is bejelentkezett festésre (ők ráadásul csak két ház tőlünk), remélem össze tudom egyeztetni a munkákat, nem kell lemondanom. Ugyanis akkor hátha csurran cseppen még valami. Igazából ez vagyok én, mármint én ezt szeretem, mindig valami más, bár tudna így működni...

Ennyit a melóról, mert van még más is.

Például, hogy miért jó Ragnarnak melózni. Azért mert jókat mesél, most például azt mutatta meg nekem egy térképen, hol van a világ leghosszabb közúti alagútja. Persze hogy nem messze tőlünk (saccra 150km), egyszer biztosan megnézzük. 

Tessék rákeresni, ez csak a száraz tények.

Tényleg rendesek egyébként, és nagy franc amúgy Ragnar. Remélem jókat fog még mesélni (teszem hozzá, remélem nagyon semmit sem értek félre), mindenesetre az is érdekes, hogy mikor 50 éves volt, ő volt Norvégiában a legjobb gerelyhajító. Mármint a korosztályában. Egy rakás érmet nyert, fél világot bejárta, irigylem érte (ó ha én tökösebb lettem volna fiatalon, nem anyámasszony katonája).

Aztán Uvikban is volt(van) egy házuk. A koszovói háború idején valahogy ki tudott menekülni ide egy család. Ő adott szállást nekik. A ház pincéjében volt tárolva az összes kupa. Ki találja ki, mi lett velük? Talált, süllyedt. Kedves menekültek ellopták mindet. Azt hitték tán, hogy igazi arany és ezüst? 

Mindent összegezve, érdekes lesz ez a "festősdi", ja és összel pedig akarnak építeni egy kisebb házat még a panzió mellé. Nem tudom hogyan fog alakulni, de beszállnék... ötletem annyi, mint Norvégiában az alagút (helyi mondás, tőlem)...

És egy nagyon fontos tény. Lett biciklim. Meghozta a nyuszi, majdnem időre. Egész pontosan kedden, vagy szerdán (hú de "régen" volt).

Hát nagyjából az mint ami az első képen és a specifikáción, de nem Maxxis gumival, és majd még összehasonlítom.

Úgyhogy végre van cajgám (vannak ötleteim vele kapcsolatban, egy kis időbe fog telni, türelem), és én is beléptem a 29-esek klubjába. Persze ez nem egy csúcsgép, majdnem csak egy alap modell, de autónk sem egy Porsche. 8000kr (plusz 400 szállítás) volt az ára (magyar áraknál kb. 20-30% többek ezek az alap gépek, a jobbaknál sokkal nagyobb az eltérés, ahogy nézegettem), nem egy fullos carbon gép, potom 50.000-60.000 koronáért. Aztán pedig azért Merida, mert tetszik, és mert a legtöbb kétkerekű itt szintén Merida gyártmány. Ebből arra következtetek, alkatrész az lesz hozzá. 

Még csak egy rövid túrán voltam Timoval, Simadal és vissza, kb. 20km. Elég is volt 8 hónapnyi biciklinélküliség után, fenekem nem kicsit feltörte az ülés. Újra bele kell rázódnom, de jó lesz ez. És az a sok-sok emelkedő és hegy ami vár rám. Ha le tudom küzdeni őket, lehet irány a tour...

Timo pedig mesélt nekem Jondal-ról, ahol egy non-stop síterep is van, nyáron sem zár be, mert milyen furcsa, van havuk. Azért került szóba, mert kérdeztem voltak-e itt fenn nálunk a hegyekben síelni, igen, de már nagyon rossz a hó és kevés. Jó idők járnak odafent is (látszik a környező hegyeken, fogy a hó róluk), persze hogy olvad. Egyik este felmentünk egy rövid körbenézésre, lesz pár kép onnan, és tényleg igaz, elfogyott majdnem a hó, már csak a Hardangerviddaban lehet bízni. 

Jondal kb. 90km kerülő nélkül, egyszer kompozva, Odda felé hosszabb az út, de nincs komp. 

Jó helyen vagyunk, van itt minden, és tényleg érdekes, hogy a fjordtól picit eltávolodva hogyan változik pár fokot a hőmérséklet. Ma például Vossban voltunk (50km), és az úton 16-21 fokig változott a hőmérséklet. Igen 20-21 fok volt ma itt nálunk (bár fújt a szél), most virágzik a cseresznye errefelé. Ami érdekes lesz a képeken, hogy míg itt virágzik és zöld minden, tőlünk 30km-re a hegyekben még rügy is alig van. Tök jó, hosszú tavaszunk lesz? 

Amúgy szerencsénk volt a kijövetellel, mert Liv mondta (Ragnar felesége), hogy ilyen korán esedékes fűnyírásra ő bizony nem emlékszik. A tél is enyhébb volt, és szerinte a tavasz 3 héttel előbb jött. Tavaly meg 2 héttel később, és hideg volt a tél is. És még annyit tennék hozzá, hogy mondták, élvezzük ki a napot, mert a tavasz ezen a téren a legjobb, nyáron sokkal több az eső.

De látszik is a jóidő, annyian vannak vékony nyári cipőben, vagy papucsban zokni nélkül már most... mit nem vesznek majd fel nyáron? 

Vossból hazafelé pedig letértünk az útról csak egy rövid időre, és megint egy csodás helyet találtunk. Kép nem készült még visszatérünk oda, majd akkor. Csak azért írom le mégis, ha nem mondtam volna még, elképesztő a természet szépsége. 

Lehet valamit még akartam, ha igen remélem eszembe jut, addig is, jöjjön pár kép.

Ja igen, ma ugye Voss, jóidő. És rengeteg youngtimerbe botlottunk, képet alig lőttem (nem volt nálam a gép, örök hiba), leginkább amcsi verdákba, de volt azért régi Renault, Vauxhall stb. Élvezik ezt a Norvégok, de ezt már írtam. Mint a Svédek. Lesz majd annyi kép a verdás bejegyzésben idővel...

 időnként színes víz folyik

 Igaz hogy kevés a hó? viszont így változatosabb a színskála, nem csak 4 szín, van 5-6 is.