benne volt az "X" faktor

Ezen bejegyzés még mindig az autós témakörröl fog szólni leginkább, de lesz benne ami mindenkit érdekelhet. Sőt, kezdeném rögtön ezzel. 

Előzménynek az előző három bejegyzést tessék tekinteni (fordított sorrendben tettem fel őket, jobban következik így egymásból, nem a végével kell kezdeni - érthető?), abból következően eljött annak az ideje, hogy végre konkrét autót is megnézzünk. Mondom, azért ez nagy tervezést igényel, mert hagyján, hogy a munkát kell összehangolni, de az időjárást is figyelni kell, és csak egy bizonyos távolságig lehet keresni, ha egy napba akarjuk belesűríteni az autó vételét (vagy legalább is a megnézését). 

Végre találtunk egy autót, ami ígéretesnek tűnt a fotók és információk alapján. Sőt én leveleztem is az eladóval, semmi okunk nem volt, nem megnézni. Hozzá kell tennem, Carmen szkeptikus volt. 

De mielőtt rátérnék az autóra, egy kis adalék az útról. 

Észak felé vettük az irányt, Førde volt a cél, 225km távolságra, GPS szerint kb. 5 óra menetidő. Nem nagy átlag, ugye? Közben komppal például, ami szintén lassított az átlagsebességen. Nem árt tisztában lenni az útvonallal itt Norvégiában, nem árt utána nézni merre is akar az ember autókázni éppen csak a tél véget értével. Hogy miért? Mert azért 700-800 méteres magasságtól még igen csak havas minden. Én beírván egy útvonalkeresőbe a célt, a legrövidebb és egyben leggyorsabb útvonal mellett döntöttem. Hozzá kell tennem GPS is ezt javasolta (persze a beállítása is ennek megfelelő volt). Az út Vikafjell-en keresztül vezetett. Nekem természetesen ez nem mondott semmit. Szerencsés napot választottunk nagyon szép idő volt, időnként még napos is. Mikor letértünk a főútról Vikafjell irányába egyből az útszélen az OPEN nevű jelzőtábla fogadott. Na itt már gyanúsnak kellett volna lennie az egésznek. Carmen vezetett, gondoltam, én fotózom. És milyen jól tettem.

pár kép a netről, csak hogy kicsit képben legyünk hol jártunk

Talán tényleg érdemes lett volna rákeresni. Bár akkor egy nagy élménnyel lettünk volna szegényebbek, bár kicsit talán nyugisabb utunk lett volna. Mondjuk én nem izgultam, Carmen meg had szokja. Tehát ahogy autókáztunk felfelé azon a kanyargós úton, úgy nőtt és nőtt a hó mennyisége. Merci ugye hátsókerekes, dolgozott rendesen a DSC, én mondjuk kikapcsoltam volna, de Carmennél jobb ha be volt. Csak így eléggé kínlódott a hátsó fék, természetesen azt kellett jobban korrigálnia a túlkormányozás miatt. Kettősség, bár csak én vezettem volna, viszont Carmen nem fotózik az autóból (sem). Fenti részeken végig letaposott havon mentünk, mindenféle gond nélkül hatalmas hófalak között. Félelmetesen gyönyörű látvány volt. Szívem szerint megálltam volna, ha lett volna hol, illetve nem siettünk volna. 

Ez még nem az, ez itt a szomszéd fjordunk, Ulvik és Osa fjord, a főútról.

 Voss-tól északnak nem messze egy szépség a főút mellett, nem kell érte megküzdeni.

Ahogy mentünk egyre feljebb egyre csak több és több lett a hó...

 ...és elég szép kis hóalagútban kötöttünk ki. Szép, ugye? 

 Norvég hegytetőkön ilyesmi a hómennyiség, így már érthető mi táplálja a sok patakot, folyót és honnan van az áram.

És egy nagy... Iglo

Az alagút érdekessége, hogy középtájt egy jó nagy kapu zárta le az utat, ami autó érkezését érzékelve emelkedett fel, ha nem tette volna, meg volt adva egy telefonszám.

 Oda le kellett mennünk. Tessék rákeresni, akit érdekel.

 Oda értünk át. 

 Førde

 Hazafelé másik utat választottunk, Bergen irányába mentünk, melyik komp ez akkor?

 Majd letérve a főútról, Dale irányába vágtuk le, hogy ne legyen túl nagy a kerülő. Itt pedig picinyke utakon és eldugott fjordok mentén autóztunk.

 Amit könnyebb átfúrni, mint megkerülni, na ez itt jellemző.

Jó, de eredménytelen túra volt. Egész pontosan 12 óránk ment rá erre a napra, és a mintegy 600km-re. Plusz az autó megnézésére. Nem volt egy eget verő tempó, igaz? Na itt így lehet közlekedni. Csak nyugisan. Visszafelé egyébként azért nem Vikafjell felé mentünk, mert nem mertünk. Azért ott fent elég gyorsan változnak az időjárási körülmények, és bár idefelé szerencsénk volt, visszafelé nem biztos hogy lett volna (bár szerintem igen). Odafelé jó volt az út, hiába volt havas, de látni kell, ha tetőzte volna szakadó hóesés és szél, nem hinném, hogy a Merci elboldogult volna. Na ezért is kell egy összkerekes akármi. Csak magabiztosabban indul útnak az ember. 

Az autóról. Elég sok levelezés előzte meg a találkát. Ugyanis a Suburban kombinertbil kategóriás. Én levelezvén a kereskedővel, majd a Førde-i vegvesen-nél (közútkezelő, és műszaki osztály) valakivel (aki pont beteg - jellemző itt - volt, és egy hét volt mire válaszolt), majd találván egy céget aki át tud regisztrálni TRI-STAR Suburban-t personbilnek, elég hosszú idő telt el. Gyanúsnak kellett volna lenni, hogy ez idő alatt nem vitték el az autót. Ami szerencse lett volna a dologban, hogy ez a cég Ørsta-ban van, ami 150km csak Førde-től. Tehát ha jó lett volna az autó, valahogy összehoztam volna, bár macerásan a regisztrálást. De az autó ígéretes volt. Pont milyet keresünk. 

 Ezek a hírdetésben szereplő képek, nagyon sajnálom, hogy én nem készítettem az autóról, mert jobb szögből sokkal jobban mutat egy Subi. És a kép nem is adja vissza igazán milyen brutális élőben.

 A képek nagyon jó állapotról tanuskodnak, e-mailben kapott válasz is egyértelműen, megkímélt, nagyon szép autóval kecsegtetett. A kereskedő tudta, hogy elég messziről utazunk megnézni az autót, bíztam benne.

 Nem is volt igazán hiba a karosszériával, ajtók pereme rozsdamentes, egy kis pici rozsdapötty volt az egész autón. Alul alvázvédőzve, bár lassan megérne egy újboli kezelés.

Gumik nagyon jók voltak, szinte újak, bár a nyárit nem láttam.

 2003-as modell, itt már digit a klíma

multi a kormány 

több variáció az ülésfűtésre, és állítható a pedálsor 

 hátsó sornak külön szabályozás, teszem hozzá nem működött jól

 gyári DVD a tetőben, ami tök fölösleges extra mint kiderült, elég pici a képernyő

 a sofőr ülés nincs lefotózva, elég kopott volt a bőr, ami egyébként típushiba, mert...

 ...(itt az anyósülésen jól látszik) a műanyag borítás a kapcsolóknál a sok ki-be szállás miatt megrepeszti a bőrt. A sofőr oldala nem így nézett ki. Ez mondjuk mivel sokat láttunk már képeken ilyet (már 100.000km-t futottnál is előforduló probléma), nem lett volna baj. Egyébként érdekes, hogy a régebbi (2003 előtti) példányoknál ez a hiba már fent állt, és bár változtattak valamennyit az ülésen, ezt nem oldották meg. Mondjuk ennél nagyobb baj sose legyen.

hátsó ülésnél is minden rendben

Gyors körbenézés után természetesen elkezdtük tüzetesebben átvizsgálni. Ahogy a címben írtam, benne volt a lehetőség, mégis pár apróság elvette a kedvünket. Azt tudni kell (már jeleztem), hogy csak majdnem tökéletes autóba vágtunk volna bele azért, mert ugye még le kellett volna personbilre vizsgáztatni, ami 150km még innen. Eleve nagy szervezkedés árán ment volna csak, nem olcsó mulatság egyébként (30.000kr). Tudni kell, hogy a gyári kereskedő hálózaton kívül, volt 3 nagyobb szürkeimportőr is. A Truckmaster az Autonova (ez nem biztos) és a TRI-STAR. Ez T-S volt, és itt a közelben akik intézték volna a papírmunkát csak Tri-star autókkal foglalkoztak, ez volt a szerencse az autóban. Úgy működik, hogy kérni kell nekik dokumentumokat Kanadából és úgy levizsgáztatni. Azt mondták nem 100%, hogy összejön, bár nem látnak semmi akadályt, hogy miért ne jönne össze. 

Tehát ilyen előzmények után, csakis, szinte hibátlan autó jöhetett volna számításba. 

Ez amúgy egyben lévő autó volt, csak...

Kereskedő hogy árulhat úgy autót, hogy nincs makulátlanul kitakarítva? Ez már vissza veti a vásárlási kedvet. Látszik, hogy használták, és bár úgy tűnt, próbáltak vigyázni rá, de apró vágások a hátsó ülésen például. Elsőre nem feltűnő mértékben, de jobban megnézve. A raktér sem volt makulátlan, bár még a tűrhető határon belül. 

Tehát az autó pont határon mozgott, nagyon kicsi hiányzott ahhoz, hogy belevágjon az ember, bár Carmen nemmel szavazott volna, főleg arra hivatkozva, hogy koszos, biztos nem vigyáztak rá. Na ezért fontos kitakarítani, másképp mutat úgy. Lehet csak nyűg volt az eladónak, mert inkább csak jobb autói voltak ,ég, de ez nem lett volna túl nagy energia befektetés. Mindegy is, mert...

De a próba még hátra volt. Ugye C jogsi (nekem nincs) kellett volna hozzá, de mivel egy jó nagy parkolónál volt a kereskedés (többed magával), így ki tudtam próbálni. Míg néztük az autót, addig is folyamatosan járt alapjáraton, csodás egy szerkezet. 8,1-es motor, és azok a hangok. Tehát tettem pár kört, hála az égnek. Mert így legalább kiderült, nem kell hezitálni, az autó marad. Kezdetben nem is volt gond, de mikor beraktam összkerék hajtásba, az első tengely felől, elég csúnya zajok, és némi szorulás érződött. Terep fokozatba be sem engedte magát. Az első hajtás, difi vagy bármi cserés. Egyébként még mindig nincs eladva az autó, a kereskedő tettette magát, hogy ez neki új, de látszott rajta, hogy tudja. Így nem fogja tudni eladni, de ez már legyen az ő baja, főleg nem 200.000kr-ért. 

Csak azt sajnálom, hogy palira vett, mit gondolt, meg sem nézem, ki sem próbálom? Következtetés, kereskedőnek itt sem szabad hinni. Sajnos a hiába való autó nézés itt sincs kizárva. Mondjuk nem is lehet csak képekről autót venni, ez sajnos tényleg benne van a pakliban. 

Viszont maga a kirándulós nap jó volt, bár szinte végig úton voltunk. De a legjobb az volt, hogy az ember kissé szerelembe esett. Mert eltekintve a problémás 4x4-től, mintha hazatértem volna, olyan érzés volt ez a pár kör. Állandóan úgy hirdetik ezeket az autókat, hogy nagy vezetési komfort, és ez tisztán látszik ebből a pár méterből. Az ülés pazar, a deréktámasz hibátlan, az automata finoman vált, és a motor... milyen lenne egy 8,1 literes csöppség. Megdöbbentő. Nem egy kihegyezett motor, de ekkora méretnél nem is kell, hogy az legyen. De az a könnyedség, és az a hang. Hang orgia az egész, pedig nem hangos, de... érezni kell, elmesélni nem lehet. A motortér is teljesen korrekt volt egyébként, semmi folyás. Tényleg nagyon közel volt az autó a majdnem tökéleteshez (persze belekalkulálva a 12 éves életkort is), az egyetlen, de hatalmas hibát leszámítva.  

De arra tényleg jó volt ez az egész, hogy ne nagyon gondolkodjunk más típusban, mert bár csak pár métert mentem vele, de meggyőzött ez alatt (Mercinél sosem éreztem ilyet), nem hinném, hogy csalódás érne minket. Utána beülni a Mercibe... hagyjuk...

Ez volt eddig az egyetlen autó amit megnéztünk. Nem hiába bújom állandóan a netet, mert próbálom a képek és az információk alapján belőni, egyáltalán mit érdemes megnézni. Bár pont ez a lyukra futás mutatja, itt sem kell bízni az eladóban, sajnos. Nem tudom mikor találunk megfelelő járgányt, az biztos, hogy csak nagyon "gyanús" esetén indulunk útnak, mert ezek a fránya távolságok...