május 17.

Norvégia legnagyobb ünnepe, az alkotmány (1814. május 17.) évfordulója. Büszkék is rá, zászlók mindenfelé, házakon, autókon.

Ilyenkor a szokásos program, egy élő embermenet/felvonulás a kijelölt útvonalon. Ez nagyobb helyeken úgy néz ki (itt Grimstadban), hogy külön menetelnek az általános iskolás gyerekek, majd az érettségizők, végül a felnőttek (szervezetek).

Rengetegen a helyi népviseletbe öltözve vesznek részt a programokon, illetve ha nem is vesznek részt, de odahazára is beöltöznek. Szépek a bunad-ok (több, mint 400 regisztrált bunad van Norvégiában, ugye, a sok-sok elszigetelt vidék réges-régen), írtam már egyszer erről régebben. A aprónépet (csecsemő, pár éves csöppség)) is beöltöztetik elég sokan, tényleg jópofa. Egy autentikus bunad 30.000-40.000 korona, a kiegészítőktől függően még több is. Azért mindenhol meg volt a gazdagság kifejezésének a módja régen is, így ilyenkor egy ezüst (vagy minél több) gomb jelezte tulajdonosa helyzetét.

Idén úgy néz ki egész Norvégi örülhetett, mindenhol eső mentes időt vártak. Mi Barnabással nem kockáztatunk, ja és ki dolgozna, ha a norvégoknak ilyen fontos dolguk akad? Például Carmen, mint mindig. Szóval személyesen idén sem láttam, de végre Osloból jó részét a felvonulásnak igen.

A királyi pár és a trónörökös a gyerekeivel integetve végignézi az elvonuló iskolákat, ahol mindegyik külön zenekarral masíroz. 2-3 óra csak az egész.

Azért is követtem jobban idén, mert kíváncsi voltam. Tudjátok, van a kamionos ismerősünk akivel Eidfjordban gyakran összefutottunk. Erre már nem jár, illetve most volt dolga, így beugrott hozzánk. Szóba került egy cikk amit megosztott a Fb-on, én nem olvastam, Carmen mesélte. Az volt a lényege, hogy egyik településen a szervezőbizottságból kilépett az egyik szervező, ugyanis nem értett egyet azzal, hogy mindenféle zászlók lengjenek a legfontosabb ünnepükön. Értve ez alatt, hogy ezek szerint valahol volt rá igény, hogy a lengyel a magyar a szír vagy a litván lengesse a saját zászlaját.

Én sem értem miért tenne valaki ilyet. Miért kellene nekem lengetni az ő alkotmányos ünnepükön a magyar zászlót? Milyen hülyeség lenne már, mi köze hozzá? Kinek fordul meg ilyen hülyeség a fejében egyáltalán? Lengesse odahaza ha már annyira fontos neki, de ne feltétlen a norvég ünnepen.

Mielőtt valaki a norvégokat megbélyegezné a demokrácia hiányával, itt arról van szó az ellenzők szerint, hogy például én aug. 20-án lengessem a magyar zászlót, tök szuper, legyek büszke, de egy olyan ünnepen, ami az ő ünnepük mi köze bármely külföldi zászlónak? Lengessem én is inkább a norvég zászlót. Teljesen jogos szerintem, nem is fordulna meg a fejemben más.

Aki viszont ennyire büszke, az bizonyosan nem érzi itt jól magát - ezt már én teszem hozzá - miért van itt egyáltalán?

Így követtem fél szemmel az Osloi eseményeket, de ott egy árva külföldi zászlót sem láttam. Mindenki megnyugodhat. Ellenben rengeteg látszólag más nemzetiségű gyerkőcöt a menetben, sőt a speciális iskolák (down-szindróma, stb.) is masíroztak büszkén. Így van ez jól, nem hiába több, mint 200 éves az az alkotmány.

Nagyon népszerű idefent a házaknál a saját zászlótartó árboc. 

 

Kellemes szél fújt (bár innen nézve rossz irányból), így a zászlók büszkén feszülhettek.

Ilyenkor a büszkeségemen azért csorba esik, mert ha belegondolok, hogy odahaza a politika mivé formálta az ünnepeket, elvéve az emberektől az összetartozás, a közös gyökerek ünneplésének az élményét, akkor nincs is miért büszkének lenni. Szerintem nem hiába menekül és érzi a többség az otthoni ünnepeket nyűgnek, politikai gyűlésnek, kampánynak. Csak "gratulálni" lehet ezért. És nagyon úgy néz ki, ebből nem is látszik a kiút...

Nem baj, talán már mindegy is (a közönyösségnél, érdektelenségnél van rosszabb bizonyítvány?), viszont itt legalább látom hogyan is működhetett volna, legalább a rendszerváltástól kezdve, egy felszabadult ünneplés.

Tudom, az olaj meg az olaj, nincs köze hozzá a skandináv életérzésnek, és annak, hogy például az arab világ is olajban fürdik, egyeseknek mégis milyen jogaik vannak, vagy Venezuela mostanság, ahol az olaj sem tud segíteni az őrületen. Szóval ez nem csak az olaj, fel is tehetném a kérdést a nagy olajexportőrök közül ki hova menne élni? Nigéria, Oroszország, Türkmenisztán, Irán, arab országok, Venezuela? Jó most már az USA is lassan exportálni tud (nem is kérdés miért akkora Trump arca - nincs olajfüggőségük), tehát vegyük bele a csapatba (végre egy erős konkurens).


Elkanyarodtam, de ez valahogy mindig felmerül Norvégia említése esetében, így egy kicsit talán már másképpen néz ez ki, főleg egy kétszáz éves alkotmánnyal megtámogatva.

Szerintem csak simán örüljünk neki, megérdemlik.