csak beszélsz és beszélsz

Milyen hülye tud lenni az ember, néha azon rágódom, mi a francnak foglalkozom ezzel a bloggal. Na nem ezért lennék hülye, hanem mert tényleg semmi értelme sincs. Olyan kis porszemek vagyunk az egész gépezetben (darab), miért is jó osztani az észt?

De rájöttem. Talán mindenki magának írja, ha foglalkoztatja egy téma, akkor legalább kicsit jobban beleássa magát. Aztán majd évek múlva vissza lehet olvasni, néha kínosan érezni magunkat az akkori véleményünk és témánk miatt.

Van aki bevállalja ezt, van aki nem. Kezdetben tényleg azt gondoltam mindig tudok valami újat és frisset írni Norvégiáról (ahhoz többet kellene norvég oldalakon lógni), de mivel nem történhet állandóan valami érdekes velünk, így kezdett háttérbe húzódni ez a vonal. 

Most, hogy nézem 231 megjelent bejegyzésem van, és 110 piszkozat. Igen, 110. Ez mind arra vár, hogy valamit kihozzak belőlük. Van átfedés is közöttük, nagyon sok az engem érdeklő de nem norvég téma, de egyszerűen nem nagyon van időm kibontani őket. Így is rengeteget hibázok, este/éjjel írva a "sztorikat" nagyon nagy a tévedési potenciál.

Azon is gondolkodtam, címet kellene váltanom, vagy egy másik, külön blogban írni a "nyűgjeimet", nem belekeverve Norvégiát. Nem tudom még...