Műhely - az olaj rabságában


Elég drámai a cím? Nem kell komolyan venni, hiszen senki sem kényszerít az ottlétre. Inkább annak szól, hogy egy autószerelő műhelyben mi is az ami igazán meghatározó. Az olaj ugyebár.

De pár évtized és ennek is vége lesz, az akkor már csak elektromos meghajtás miatt. De addigra én már lehet nem szuszogok, most meg ez a helyzet.

Kellett már egy ilyen poszt, hogy hol is töltöm az időm egy jelentős részét. Olykor (bevallom) kissé "romantikus", amikor egy-egy veterán autó betéved hozzánk. Egyébként meg egy egyszerű autószerelő műhely, kiegészítve annyival, hogy van mellettünk egy festő műhely is, jó nagy kamrával, ahol buszt is lehet fújni. 
Így mi elég komplex szolgáltatást próbálunk nyújtani. 







A szokásos autószerelősdin kívül, mint olajszervíz, vezérlés csere, fék és futóműproblémák, műszaki vizsgáztatás, van pár egyéb terület is.
Klímatöltés, futóműbeállítás, szélvédő csere, karosszéria lakatolás, gumiszerelés (traktor kereket is - spéci gép), hidraulika tömlő készítés, motorcsónak szervíz, kisgép szervíz. Persze ezek utóbbiak ritkán fordulnak elő, de ha itt a faluban szükség van rá, mi itt vagyunk. 
Azt is hozzá kell tennem azonban, hogy komoly autódiagnosztikát (az az igazi tudomány) nem csinálunk, és nem fordul elő motorgenerál sem (az én alig több mint egy évem alatt nem volt), kevés a nagyobb munka (hengerfej, kuplung csere, más összetettebb munka).

Hárman dolgozunk (bár én az év elején a kevesebb munka miatt nem dolgoztam), plusz a főnök, de ő nagyon ritkán áll be. 
Van egy másik műhely is a faluban, de ő az autómentést "űzi" leginkább. Nekem így is meglepetés, hogy ez a falu mennyi munkát ad, bár az is igaz, hogy messzebbről is jönnek hozzánk. Kis falu, de sok pénz, több autó.













Belefutni érdekes "jószágokba" itt északon. Egyébként anno azért is vágtunk bele nulla tapasztalattal egy böszme amerikai vasba, mert akkor már kezdtem dolgozgatni a műhelyben, és ha nagyon belenyúltunk volna (szó sincs róla), lett volna hol javítsam. 
Azért is kezdtem írni végre a munkámról, mert ma megint jött egy érdekesség. Na nem maga az autó (Volvo V50 1.6D, 2010.04 havi, ami egyébként szerintem kilóg a Volvo-k közül, lefelé), hanem a tulajdonságai. A hat és fél év alatt futott 20.730 kilométert. Évi átlag 3.500 kilométert. Olajszervizen volt, a szervízkönyvét nézve, ha jól emlékszem ez volt a 4. a sorban. Tehát szépen betartják az első márkaszervizelés után az éves kötelező olajcserét, tök mindegy mennyit mentek vele. 
Eleve kevesebb a futásteljesítmény itt fenn, mint délebbre Európában. A kanyargós utak, a nagy átlag a 80-as maximum sebesség. 

Tennék is egy kis kitérőt. Nem akarok szakérteni, megtették és teszik ezt nálam sokkal okosabbak is. Csak gondoljunk bele, de tényleg. Miért kell félni a nagyobb futásteljesítménytől? Az a bizonyos kétszázezres lélektani határ. Nem ez számít. Majd megnézem az Avalanche-ban hogy mennyin áll most pontosan, de nem átlagsebességet ír, hanem írja az autó motorja mennyi órát is ment eddig (az a bajom hogy nem stimmel, ír 738 órát, a 66700km-re, ez 90-es átlagnak jön ki). Ez sokkal fontosabb, mert egy német majdnem állandó autópályás használatnál kijövő 80-90-es átlagsebesség (mert ugye nem csak ott használja) ellenében a szinte csak Budapesten (vagy más városban) használt autó mondjuk jó esetben 30-35-ös átlaga azt jelenti, hogy azonos futásteljesítménynél az utóbbi motorja 2-3-szor többet ment, ráadásul többet, nem ideális üzemállapotban (hidegen, állandó gyorsítás-lassítás, fordulatszám). Vagy másképpen nézve, egy alig futott városi 100.000-et futott autó sokkal jobb megfelelője lehet egy autópályás kétszázezres, vagy a fölötti futású autó (ugye 200.000 km 50-es átlaggal 4000 órára jönne ki). Ezért sokkal inkább az üzemóra volna a fontosabb, mert ha többet ülnek az autóban, jobban kopik belül is, jobban ki van ülve az ülése stb. Miért nem lehet ehhez az információhoz hozzájutni? Miért nem írják az autók (tisztelet a kivételnek)? Ez lenne a legfontosabb tudnivaló. A mukagépek is üzemórát írnak, az alapján kell a karbantartást elvégezni. Vagyis majdnem. Mert a legfontosabb az volna, hogy az adott autó megkapta-e a megfelelő törődést (karbantartás, használat), de ezt biztosan senki sem tudhatja meg egy idegen autóval szemben. Lutri az egész. Új autó a legjobb autó (de tényleg), a garancia lejártáig teszem hozzá. Utána ezek az új, agyonbonyolított motorok, nem kis kockázatot hordoznak.










Visszatérve Norvégiába.
A másik érdekes autó, egy, ha jól emlékszem VW Golf V volt. Olajcsere. Mikor leengedtem az olajat nem kissé volt gyanús a lötty. Tejeskávé színű, full benzin szagú. Gondoltam is, nem sokat használják hosszú távon. Megnézve a szervízkönyvet, jé ez az én írásom. Egy éve járt itt pontosan. Szépen betartják az éves cserét. De! Nézem a kilométer állást. Valami nem stimmel. Káprázik a szemem? Annyi van benne majdnem, mint az előző cserénél. Nézem is, talán a következő csere esedékes kilométere van írva. Nem. Egy év alatt, alig több mint 1000 kilométert ment az autó (a szomszéd faluban, jellemzően a háztól a boltig, a hosszabb távokra a család másik autóját használják - luxus?), hihetetlen.











Ahogy írtam, kevesebb kilométer van az autók nagyobb részében itt Norvégiában, mint máshol Európában. Hogy jó vételek-e? Jó kérdés. Azt mondanám, hogy igen. Ugyanis nem spórolja meg senki sem (na jó, biztos van olyan) a karbantartást, a biztosító fizet, ha baj történik. A legkisebb sérülést is képesek megjavíttatni.
Egy ellenpélda erre, hogy a faluban van egy nagyon ütött vágott VW Passat. Tényleg nincs ép eleme. Nem nagyon sérült, de mindene meg van húzva. Pont úgy néz ki, mint Franciaországban, vagy Olaszországban az átlag autó. Na és honnan van a tulaj? Majdnem talált, Spanyolországból. Nem jártam még ott, de gondolom teljesen hasonló a helyzet, mint az említett kettőben.
Egyébként a többségnek tényleg csak használati eszköz az autó. Ha kívül rendbe is rakják, de elég nagy százalékának katasztrófális a belseje a futásához képest. Takarítani? Minek?
Amire itt számítani kell, az a rozsda. A rengeteg eső, majd télen a só, pára. Érdemes időnként alvázvédőzni az autót, szerintem megéri azt az összeget, még eladáskor is visszajöhet az az ár, a jó állapot miatt. De ettől függetlenül, nem kirívóan rohadnak az autók, nem rosszabb a helyzet, mint odahaza.
Nem tudom, most Magyarországon hogy van, de itt az a szabály a műszakin, hogy hiába jó a próbapadon a fék, ha a tárcsa felülete 25%-ban korrodált, mindenképpen cserélni kell. Nagyon sok ilyen van, szinte kopásmentes fékbetét, de rozsda a tárcsán. Ajánlom is mindenki figyelmébe, hogy gyakrabban fékezzen inkább, néha járassa meg az autót pár keményebb fékezést beiktatva, különben csere lesz.












A képek között jóegynéhány "saját" (mármint a főnök és fiainak) jármű, és némelyik ki tudja hány éve porosodik. Majd egyszer talán készen lesznek...

A műhelyt a főnök, ha jól tudom a kétezres évek legelején vette. Régi épület, buszgarázs volt, ezért van két, jó nagy akna is, jó nagy a belmagasság, tényleg beférne teherautó és busz is. De nem foglalkozunk ilyenekkel, hála az égnek, azért ott már nehéz alkatrészek vannak.
Az épület "L" alakú, a sarokban van a festő részleg, illetve egy jó nagy garázs (jelenleg bérbe adva, a helyközi buszosok használják), három szóló busz befér.

Szóval, itt tengetem napjaimat, és egyenlőre jól is érzem magam. Nem tudom mi érdekességet mondhatnék még? Jól elvagyunk a kollégákkal, mi kellhet még? Több pénz, a falról lemászó csajok (tessék tovább olvasni, és érthető lesz), és nagyjából ennyi.
Mindig kapom egyébként az ívet, mikor veszek veterán autót? Vagy összetörtet, és csinálom meg, majd eladva keresek rajta. Na ezekhez mind idő kell (a pénzen kívül), az pedig nekem nincs (amaz sincs).
Autóbolondként persze jó dolgozni egy márkafüggetlen szervízben, lesz összehasonlítási alapja az embernek. Mit jó szerelni, melyik autó jön be első benyomásra, ilyenek.
Például az Avalanche-t nem cserélném le eddig egyetlen másik autóra sem (persze ha az árat nézzük igen), és tartom magam ahhoz, hogy dízel autóm se lesz soha.

Elkalandozva, de maradva az autós témánál. Három érdekes cikk, más-más miatt.


http://www.vezess.hu/magazin/2016/09/01/a-vilag-legnepszerubb-autoi/

Az  idei autós bestseller-ek, meglepő szereplőkkel. Chevy Silverado 10. helye. A Ford F-serie 3. helye. Óriásokról beszélünk. Mint az Avalanche. Mennyire más világ is van a tengeren túlon. Mi számít? Kényelem, nagyság, általában ez a kettő kéz a kézben jár ugyebár. Írtam már, nem is cserélném el a Chevy-t. Egyszerűen más. Jó, amcsiban fenntartani sem sok, irigylem őket.
Egyébként a Silverado helye csalóka, mert lényegében a Tahoe, Suburban, GMC Sierra/Yukon, Cadillac Escalade típusok ugyanez az autó, csak az eleje és a műszerfala más. De ez csak a legújabb típusra igaz, az előző generációk (amikor még volt Avalanche is, lehet jön az újból is jövőre) ugyanazon belsővel készültek (csak a Cadillac volt kivétel), de a műszaki alapok azonosak mindnél. A Ford F-serie-nek nincs testvér modellje. Régebben volt egy rövid ideig az Excursion (minden idők legnagyobb SUV-ja), de már jó pár éve nincs ilyenje a Ford-nak. Tehát ha a Chevy-nél összeadnánk, biztosan feljebb lenne a listán, ha a Toyota-t nem is előzné meg. A Toyota azért nem semmi, a minősége eladja, mert a szépsége biztosan nem.



http://totalcar.hu/magazin/hirek/2016/09/02/hat_megjott_bemutattak_a_skoda_nagy_suv-jat/

Ez csak azért került ide, mert a video, biztosra mondom, hogy Norvégiában készült. Lehet gyönyörködni.


http://totalcar.hu/tesztek/2016/09/02/kia_optima_sportswagon_2016_nemz/

Kia pedig azért került ide, mert már van nekünk is.

http://totalcar.hu/magazin/hirek/2016/01/13/amerika_felkotheti_a_gatyat/

Ez pedig nem rossz. Vajon meg merik lépni?


http://totalcar.hu/magazin/kozelet/2016/07/15/idehaza_meg_mindig_a_rongyrazas_a_fontos/

Nagyon jó egy cikk. Itt kiderülnek az igazságok, és lehet hihetetlen, de a szívó benzines és a hybrid a tuti. Azért sem értem a dízel fétist, mert lehet a pillanatnyi fenntartása olcsó, de ha beüt valami, az egyszerre húzós tud lenni. Sokkal jobb ezt részletekben (a benzines nagyobb fenntartási költsége) kifizetni szerintem, nem pedig egyszerre. De az a jó a világban (jobb helyeken), hogy mindenki azt csinál amit akar, azt vesz amit akar, és ez így van jó. Ezek ellenére mindenki okoskodik, hogy mi a tuti, mi a szép, mi a jó. Mindenkinek más, nem tök mindegy?





Ami nem csoda, hanem a műhelyek kötelező kelléke, a csöcsös poszter. Mi sem vagyunk kivételek. Párat lefotóztam, hogy bizonyítsam igazamat. Próbáltam a jobbakat kiválogatni, mert itt is, mint annyi más területén a női pucérság mutogatása okán, naná, hogy a mű mell (nem értem, soha sem szebb, mint az eredeti) viszi a pálmát, szerintem a plasztikai sebészeknek egyben nyomdájuk is (meg TV és egyebek) van, hogy így manipuláljanak. Na engem nem vernek át!

Amúgy, ha egy igazán szép blogot akarnék, csak jobbnál jobb csajokat kellene beraknom, esetleg néha pár képet Norvégiáról. Talán egyszer...





Végére hagytam egy nagyon mű nőt, esélytelen a többi mellett.

Ez tehát az egyik szomorú jelképe annak egy műhelyben, hogy mennyivel is jobb szakma az akt fotózás és az egyéb ilyen huncutságok. Mondhatnám, hogy itt az olajban turkálok, de mennyivel jobb lenne...





Megjegyzések

Népszerű bejegyzések