tesztfázis



Nem csak én gondolom úgy, hogy mindennek van  oldala, sajnos még egy agresszív vírus terjedésének is. Több szinten akár és ez egy globális teszt erre. Tényleg fura, hogy életünkben erre még nem volt példa, vajon innentől ez rendszeres lesz?
Szükségünk van erre a tesztre, főleg ilyen áron? Természetesen nem, ilyen áron semmire sincs szükségünk, viszont ha már elkerülhetetlen a dolog akkor érdekes, hogy mit lehet belőle tanulni. Mert lesznek érdekes tapasztalatok, a kutatók alighanem már gyűjtik is az adatokat. A vírus elmúlásával (előbb utóbb csak vége lesz) jönnek majd az okosságok ezrével. Alig várom.

Tanulhatunk, például hogyan viselkednek a különböző társadalmak, mennyire fegyelmezettek (már olvasni is ilyen cikkeket, hogy az ázsiai országok lakói sokkal inkább tudnak társadalmilag gondolkodni, mint például az európai népek), mennyire lehet számítani az adott közösség összetartására, mennyire szarunk bele, kivel mi fog történni (lesz erről egy norvég okoskodás is).
Vagy, hogy egy ilyen világjárvány mennyire fogja taccsra tenni a gazdaságot, hol mekkora károkat fog okozni, melyek azok a területek ahol (turizmus) semmi esély sincs ilyen esetben a károk enyhítésére.
A gazdagok a feleslegesen összeharácsolt vagyonukkal vajon fognak valamit visszatörleszteni a társadalom nagylelkűségének? Ez tudom erős így ebben a formában, de attól még szerintem igaz.
Itt jön el az igazság pillanata, hogy mik azok a foglalkozások, illetve ágazatok amelyek kellenek a társadalmak, az élet, a föld működéséhez. Mi a luxus (turizmus, ha így nézzük tök fölösleges, szinte csak a baj van vele), mi az ami nélkül simán tud élni az ember. Jó, nem olyan egyszerű ez, mert vannak összefüggések, van ami függ a másiktól, de belátható, hogy leginkább a szolgáltató ipar az ami nem szükséges az élethez. Az egy luxus ilyen téren, tehát kell sajnálni? Kell megmenteni, még ha rengetegen is dolgoznak benne? Mert mit mondjon akkor egy olyan valaki (orvos, kutató, ápolónő, rendőr, tűzoltó, tanár, földműves, élelmiszergyártó stb. de a politikus nem) akinek igencsak nagy felelőssége van a társadalom működésében, mégsem ennek megfelelő (tudom a piac szabályoz, persze mert nincsen megfelelően szabályozva, a tőkés réteg a befektetők diktálnak, nem a társadalom a politikusokon keresztül - vagyis a politikusok nem jól végzik a dolgukat) a megbecsülésük mértéke erkölcsi és anyagi értelemben.

Sok sok kérdésre fogunk válaszokat kapni, remélhetőleg a társadalom nagy része akár másképpen fog nézni ezekre a szakmákra is (tudom, hogy csak egy rövid pillanatig, aztán minden visszatér majd a régi kerékvágásba - hacsak ezek a járványok nem lesznek gyakoribbak), és talán valamiféle értékrend változás is bekövetkezik majd, bár csodálkoznék, mert mindent a reklámok, a média, a divat és az emberi önzőség fog továbbra is uralni.

Nem tagadom, nem bízom a társadalmak általános értékrendjében, talán mert nem vallom magaménak, és így sokkal nehezebb. Valamiféle mániámmá kezd válni a széllel szemben hugyozás. Elsőnek nagyon jó ötletnek tűnik, lehet amíg még meleg, majd meglátom mi lesz utána, ha már fázni fogok tőle.

De ami már most biztos, hogy egy ilyen járvány a klímának jót tesz. A természet egy picinyke friss levegőhöz jut. Ilyen lenne egy totális átállás a zöld energiákra, és ha a repülés jelentősen korlátozva lenne, az emberek nem vennének rengeteg felesleges holmit (tengeri szállítás jelentős csökkenése). Ellentmondás ugyanakkor, hogy a jelentős fosszilis energia kereslet csökkenése okán bekövetkező áresés miatti egyéni közlekedést (hiszen olcsóbb az üzemanyag, többet tudok havonta vásárolni, többet tudok autózni például), hogyan lehet kordában tartani. Egyéni felelősséggel (ki hiszi ezt el, a többség szarik erre ld. társadalmi értékrend) vagy politikai akarattal. Elektromos autók és vagy a nem az autó birtoklásának a büntetésével (adók, kötelező biztosítás), hanem mindezek az üzemanyagba való beépítésével lehetne. Vagyis, minél többet autózom annál többe kerül (ez eddig is így volt) viszont sokkal inkább a kilométerek fájnak, és sokkal jobban, nem a birtoklás. Igazságos, és pont ezért így lenne korrekt.

De visszatérve az eredeti kiindulási ponthoz, és a fent említett íráshoz. Turizmus.
Hát az beállt a földbe, és milyen jó! Milyen jó mindenkinek kivéve azoknak akik a turizmusból élnek, meg azért az ország is elesik egy jelentős bevételtől ezáltal. De sokkal többet nyer, mert a turizmus ebben a formában hosszú távon nem fenntartható.
A helyieknek már kifejezetten taszító. Emelkednek az árak, kitúrják a befektetők ezáltal őket a saját környezetükből, vagy mert nem lehet normálisan közlekedni, élvezni a saját életteret. Nem csoda hogy ilyenkor a helyi szabad idejében máshova vágyik, így gyakorlatilag egy helycsere következik be a szabadságolások idején. Ez a klímának nagyon nem jó.
Okés, értem én, hogy jó világot látni, de sokkal jobb a földet a jelen állapotában megtartani, mint az egyéni érdekek/téves vágyak összeadódásaként tönkretenni.
Sokat lehetne erről vitázni, pro és kontra érveket felhozni, mert naná hogy jó más kultúrákat megismerni, de a többség még a sajátjával sincsen tisztában.
Valamiféle korlátozásokkal lehetne ezt csak elérni, első sorban repülő járatok kordában tartásával, a piacot kívülről irányítani. Visszatérne a drágább jegyek korszaka, újra nagyobb luxus lenne földrészeket repkedni, de sajnos ez kell, ez van vagyis lenne.
De jó lenne a turistának is, még ha egy nagyobb útra többet is kellene spórolnia, de remélhetőleg nem zsúfoltságot találna a célállomáson, vagy nem ilyen mértékben. Ez a fajta turizmus és élmény nem lehet cél, nem hiszem hogy erre vágyik a többség, csak a szelfi és lájkvadász influencerek és instások élvezik (élvezik?) ezen helyzetet. Meg a kínaiak, mert nekik már ez is a szabadság, kilépve a korlátok közül, bárhogyan. Más kérdés, hogy nagyon nem nyugati az értékrendjük, és az inváziójukkal tönkre teszik a felkapott célállomásokat. Saját mohóságuk teszi majd tönkre az élménykeresésüket. És mi lesz ha India is ezen útra lép, pedig ők is jönnek hamarosan.
Csak korlátozások bevezetésével lehet majd a klímát megmenteni, és az utazási irodák nagyobb gondosságával (sokkal több célpont bevonásával és ezáltal a turisták jobb eloszlatásával) a felkapott célpontokat tehermentesíteni.
Na meg nagy adag egyéni értékrend változással, ezen keresztül másmilyen kalandok keresésével (nem csak a felkapott célpontok meglátogatása, hanem olyan új helyek keresésével ami azt az illúziót is megadja, hogy én vagyok az első), a mindent megadó luxus csökkentésével, lemondásával, vagy bármivel ami mindenki érdekét szolgálja. Mert nem lehet cél egy felkapott turisztikai hely tönkretétele, a turisták általi megváltoztatása, mert az már nem az amit látni szeretne az ember.

Saját, franciaországi nyaralásunkból kiemelve néhány példát és tapasztalatot, hogy nem csak Nizza, Monaco és egyéb felkapott helyek léteznek (mert bár jártunk ott, kár volt pazarolni rá az időt), hanem Provence-nek (és Franciaországnak, és bármelyik országnak ld. Mo. legszebb falva(i) - Vérteskozma / Gánt / Várgesztes térsége) vannak sokkal csendesebb, ember közelibb helyei, ahol a látogató senkitől sem zavartatva tud elmerülni a múltban, a táj jellegében. A nyaralás legjobb részei, a nem felkapott régi városkák voltak, ahol ugyanaz megvan (kivéve a kiépült szolgáltató szektort, ezért nincs is tömeg gondolom) mint a népszerű helyeken, csak ember nincs. A legfontosabb, mert ezért csend és béke ami körül veszi az embert és sokkal jobban tud magára és a környezetére koncentrálni. Tudom, mindenkinek más a fontos, de ha a lényeget nézzük (és nem konkrétan a nyüzsgést keressük), és nem kifelé a külvilágnak akarunk villogni a népszerű helyek felkutatásával, hanem magunkat keressük, a szeretteink társaságát akarjuk zavartalanul élvezni, akkor is megtalálni a adott utazások csendes kis zugait.


A gyakorlatilag turista nélküli Saignon
 




 vagy a teljesen "embertelen" Simiane La-Rotonde






esetleg bónuszként Chaudenay Le Chateau






Már rég terveztem egy írást arról, hogy mik a terveim nyaralás, kikapcsolódás okán, mert valamelyest megváltozott az életem, más dolgok is beleférnek talán. Arról szólna ezen írás, hogy hogyan lehet minél kevesebb pazarlással, környezeti terheléssel kikapcsolódni, valahogy ezt népszerűsíteni. Nyilván ezt belülről kell akarni, mert sok luxus lemondással jár, de ez a járvány pont besegít ebben a tervemben, mert ha a nyári szezonig kitart a vírus maga, vagy a hatása, a következményei, akkor nem lesz nagy turistáskodás világ szinten. Talán a határok is zárva lesznek különböző országoknak akkor még, a turizmus lehet tiltva vagy jelentősen korlátozva lesz. Ilyenkor nem marad más, mint visszább venni, és megnézni hogyan lehet élvezni a szabadságot a nyaralást a saját környezetében az embernek, vagy annak közelében. A legegyszerűbb módja ennek, a természethez való visszatérés, különösen ha akkor még kitart a tarts távolságot a másiktól, és kerüld a nagy csoportosulásokat irányelv.

Az megint egy másik kérdés, mi lenne ha mindenki kiszabadulna a természetbe. Katasztrófa alighanem, mert sokan nem tudnak rá vigyázni, pedig ez nagyon könnyen tanulható, tök egyszerű dolog.

Szóval megfogalmazódott bennem egy ilyen változás, egy ilyen széria erre az évre, remélem a terveim össze is jönnek. Ez csak egy ilyen figyelem felkeltő írás lett, a vírus árnyékában.
Csak akkor akartam volna erről írni amikor már kézzel fogható élménnyel is be tudok számolni, de ha pár írást visszapörget valaki, akkor láthatja, hogy az életmód változásnak, a norvég természeti adottságoknak van köze ehhez. Ennek lenne ez folytatása, és a természetben való kint lét további élmény keresése.

Végül annyit, hogy mit tehet az ember ilyenkor, ha fegyelmezetten akar viselkedni, és nem kockáztatni a vírus terjedését, de nem bezárkózni? Kimenni sétálni, akár csak egyedül, vagy szűk családi körben, hiszen sétálni (a városban is, és nem, nem kell mindenáron beülni valahová, egy üveg vizet pont elég magával vinnie az embernek), a természetben lenni jó. Lehet gondolkodni, elmélkedni és beszélgetni is közben, és a telefont nem baszogatni. Tripla öröm!

És talán ráérezni arra, hogy a közelünkben is megtalálni az értékeket, nem kell mindig görcsösen vágyni, akarni a külföldi nyaralást. Hülyén hangzik ez Norvégiából, de már írtam arról is, a legideálisabb az lenne, ha az ember megtalálná a számára tényleg ideális környezetet ahol élni szeretne, ahol majdnem a mindennapok is a nyaralás érzetét keltik (a dolgos mindennapok ellenére), így akkor sem éli meg tragédiaként az életet, ha nem tud elmenni nyaralni, mert inkább 345 nap élmény, mint 20 nap.
Egyelőre ezért érzem azt, az itt sem fenékig tejfel lét ellenére, hogy jó helyen járok, mert eszemben sincs a nyári szabadságot Norvégián kívül tölteni. Akkor itt ideális a klíma, és ezt szeretném majd bemutatni valahogyan, ha átjön... és sikerül.



Megjegyzések

Népszerű bejegyzések