Mindjárt bePISAlok.
PISA. Aminek ki kell jönni, ki is fog. De ezért kár volt.
http://index.hu/tudomany/2016/12/06/pisa_felmeres_eredmenyek/
http://index.hu/tudomany/2016/12/07/pisa_felmeres_eredmenyek_elemzes_tanulsagok/
http://iflgazdasag.blog.hu/2016/12/07/azert_baj_hogy_a_fel_orszag_funkcionalis_analfabeta_mert_ok_alakitjak_az_orszag_sorsat
http://index.hu/tudomany/2016/12/08/pisa_kviz_teszt_okosabb_mint/
http://index.hu/tudomany/2016/02/02/a_klik_meg_a_miniszteriumi_kutatok_szerint_is_csak_akadalyozza_az_iskolakat/
Még a nagy port kavart nemzetközi teszt előtt akartam írni az oktatásról, de így ez most sokkal aktuálisabb.
Mindenki a jelenlegi vezetést ekézi, jogosan persze, mert amit ők még rátettek, az olyan, mint amikor a földön fekvőbe még jól bele is rúgunk ahelyett, hogy felsegítenénk. De ez nagyon érett. Érett, hogy elhagy bennünket mindenki. Már az én időmben kellett volna legalább változtatni, de leginkább a rendszerváltással együtt.
Persze internet előtti korban, még talán volt jelentősége az elméleti tudásnak, de nem így ahogy nálunk.
Mert nagyon szép tud lenni az irodalom, nagyon izgalmas a filozófia és sorolhatnánk. De...
Miért kell megtanulni a verseket kívülről? Annyi időt elvesz a normális és fontos tanulástól. Miért kell elemezni, és bemagolni, ezredszer is leírni, hogy mit gondolt a költő?
Pedig lehetne izgalmassá tenni ezt is. Mindenki válasszon az adott költőtől, írótól, verset, de csak olvassa fel, nem kell bemagolni. Lehet elemezni is, ha arra kíváncsi az iskola hogyan tudsz fogalmazni, de nem megtanulni értelmetlen dolgokat, amik ki is repülnek a fejből suli után. De ha bent is maradnak, miért is?
Most kiemeltem az irodalmat, de minden tantárgynak vannak értelmetlen elemei, amik a tényleges tudástól veszik el az időt. Pedig az egyik legfontosabb terület katasztrófa odahaza. A nyelv.
Fel kellene az egész oktatást újra "mérni", hogy mi a tényleg hasznos (persze minden tanár esküszik a sajátjára), és a köré építeni fel az egészet. A történelmet sem úgy kellene ahogy. Bemagolni az évszámokat? Miért? Sokkal inkább kellene a történelmi időket másképp kezelni, levonni a következtetést, tanulni belőle.
Nagyon tévúton jár az ország oktatása (is), ennek tényleg katasztrófa lesz a vége. Szerintem sokkal inkább bele kellene vonni a tanulókat is, valamennyire szabad kezet adni nekik, választási lehetőséget, ahogy például az irodalomnál írtam. Mi a fontos? Hogy bemagoljon egy számára érdektelen verset, bármit, és írjon belőle egy száraz elemzést/fogalmazást, vagy válasszon ki az adott írótól egy számára tetszőt, és ha az értelmezése nem is pontos, de talán ír belőle egy nem száraz dolgozatot, ahol talán jobban előjön a fogalmazási képessége, a fantáziája. Persze ez a tanároknak is több munka, mert nem egy sablon alapján kell "ítélkezni", de itt talán gondolkodik is a nebuló.
Saját emlékeimből próbálok idézni, talán úgy jobban "átjön", hogy mire gondolok.
Maradva az irodalomnál. Nekem a versek elemzése soha sem ment, viszont ha egy független témát kaptunk, ahol a saját fantázia, élmények előtérbe kerültek, na az már igen. Ott szinte sziporkáztam, mert az érdekelt. És itt van a lényeg. Ha nem teszik érdekessé az adott tantárgyat, nem is fogja jól megtanulni a diák, maximum perfektül bemagolja. Nagy siker...
Vagy a szakközépben (autószerelő), miért volt fontos a filozófia (a technikumban), főleg olyan szinten. A lényegtől vette el az időt. Persze a nyelv tanítása pedig katasztrófa volt. Jó, egy szakközép suliban nagyon nagy a lehúzó erő (értem alatta, hogy az osztályok nagy részét nem is szabadna kiengedni a suliból olyan tudással, főleg ha érettségi is van - én tudom, láttam), de ha mégis többet követelnének, akkor muszáj lenne a lenti szintnek is még többet tudnia, különben sohasem végez. Egy nudli nívóhoz viszonyított átengedés helyett, egy magas nívóhoz viszonyított átengedés egyértelműen több. De miért kell átengedni?
Kicsit keményen hangzik, de ez olyan mint a sport. Ha valaki mindig csak gyenge csapatokkal játszik, ő sem fog fejlődni. Természetesen vannak kvalitásbeli különbségek, de leginkább az akarat ami hiányzik a többségből.
Az én példám is mutatja, mert nekem sem volt elég akaratom a gépészmérnökit elvégezni. Nem volt akaratom, nem is lett meg. Ha valaki gyengén indít (a kötelező sulikra gondolok, általános, gimi, szakközép), talán mert kevés az akarata a kezdetben (nem az elit gimikre gondolok, mert ott azért gondolom mindenki megérti mi a dolga), kapjon még esélyt. Ha gyengén indul, ne úgy legyen elkönyvelve az egész suli alatt, bizonyíthasson.
Ez elég rendesen ellent mond viszont azzal, hogy lazább sulit szeretnék. Lazábbat általános iskola szinten mindenképpen. Sokkal jobb szerintem a 10 osztály is. Mert plusz két évet érik a gyerek, csak jobban tudja talán 16 évesen hogyan képzeli a jövőjét, mint amikor 14. Kevesebb lenne a rossz választás remélhetőleg.
Visszatérve hozzám, és az akarathiányra. Tény, de az is, hogy addigra már tényleg utáltam tanulni (bár már jóval előbb is), értelmetlenségeket. És lehet furcsán hangzik, de a főiskolán is rengeteg olyan volt. Pedig ott aztán tényleg nem szabadna ilyennek lennie.
Már nem emlékszem melyik tantárgy volt, ahol a professzor (vagy ki a fa...om) megkövetelte, hogy a tételek nyomtatott betűvel legyenek kidolgozva. Eleve mi a francnak kidolgozni, miért nem elég, ha saját magamnak összegyűjtöm ami fontos és azt tanulom meg, abból vizsgázok? Ráadásul, ha volt hiba a nyomtatott írásban, értsd, összeért betűk, folyékony írásra emlékeztetve, az alapból egyes volt.
Mennyi fölösleges időt vett ez el. Az első ilyen tétellel rengeteget küzdöttem, de talán volt benne pár szónál összekötés, kaptam is egy egyest. Nem csak ez döntött, de sok ilyen apró (apró?) értelmetlenség vette el a kedvem. Eredménye az lett, hogy többet be sem mentem az órájára, persze így egyértelmű volt a bukta. Akkor még úgy gondoltam, egy évre rá újra megpróbálom, nem tettem...
Nem, nem hiszem magam ettől keménynek, vagy vagánynak, viszont vannak elveim. Tudom arra is megy, ki tud jobban segget nyalni, én nem fogok. Akkor szenvedek inkább egész életemben.
Szóval voltak ilyen csuda dolgok és itt 1999-2000-et írunk. Régóta bajok vannak, nem vitás.
A másik kedvencem a szabvány írás volt. Nem volt elég általánosban, aztán nekem a középsuliban, még a főiskolán is ezzel fárasztottak. Nem, az értelmetlenséget ezek szerint már akkor sem tudtam feldolgozni.
Nem tudom már meg miből maradtam ki, lehet lett volna ami mégis érdekel ott, de én nem tudtam/tudok annyira előre tervezni. Nem voltam képes egy csomó olyan dolgot magamba szippantani, amikor az már nem is kötelező (ugye 18 éves koráig tanköteles az ember, akkor még úgy volt, nem?), ami nem érdekel.
Plusz soha nem volt pénzem, nem éreztem jól magam a "nagy"Pesten, inkább abbahagytam, és elmentem melózni. Most mondhatjuk, hogy jó hülye vagy Tamás, ami igaz is, meg nem is.
Mert én még mindig hiszem, hogy ha érdekes lett volna számomra a dolog, és nem a megalázás a lényeg, akkor lehet összeszedtem volna magam. Nem tettem, hülye vagyok...
Évekkel később úgy alakult, hogy gondoltam okés, muszáj lesz gyárban dolgoznom, elegem van a privát szférából, lássuk milyen egy kötöttebb és egészen más munka.
Nem megbántva a gyári munkásokat, de ott láttam, hogy tényleg nagy problémák vannak a többség értelmi képességével. Bár hiszem, hogy nem is azzal, hanem a nem megfelelő képzésükkel. Nem tudnak gondolkodni. Nem tudom ki volt már ilyen teszten. Leginkább IQ és ilyesféle, gondolkodásra ösztönző (PISA?) feladatok és kérdések voltak.
Most mit mondjak, hogy perfekt lett nekem, és mégsem vettek fel? Így igaz...
Két helyen próbálkoztam. SAPA és Grundfos. A teszt utáni elbeszélgetések voltak a legjobbak. Hogy például, ezek túl jó eredmények, biztosan itt akarok dolgozni? Ez nem biztos, hogy az én szintem. Miért is nem? Van jobb papírom? Nincs (autószerelő vagyok, de azon kívül?). Már ez is baj?
Égett a pofám a Grundfos-os tesztnél, mert hiába számomra egyszerű kérdések voltak, de a kedves PR-os hölgy elővett, hogy (főleg az egyik feladatnál) ilyen erdmény még nem született, és én vagyok az élő példa, hogy meg lehet ezt a feladatot csinálni hibátlanul az adott idő alatt, ami a tapasztalatuk szerint és a visszaigazolás szerint lehetetlen.
Az elbeszélgetésnél a hölgy megkérdezte, hogy mi a garancia, hogy én ott fogok dolgozni öt év múlva is? Mondom, garancia az nincs, de ha kölcsönösen elégedettek vagyunk egymással, akkor miért ne? Én dolgozni akarok. Nem vettek fel...
Ezt nem dicsekvésként írtam, hanem mert jól mutatja a bajokat. Nem azt, hogy nem vettek fel, azt hiszem úgysem húztam volna náluk sokáig (bár...), hanem a nagy átlag alapképzettségi problémáit. Ezek logikai és értelmezési feladatok voltak, nem a lexikális tudást kérték számon.
Nem hiszem, hogy akik ott voltak csak az általánost végezték volna el. Valamit csak utána is. De ezeket az alapokat, a tanulást, a gondolkodást akkor is az általánosban kell elsajátítani. És ne mondja nekem senki, hoy értelmi fogyatékosok voltak, mert nem. Lehet különbség az IQ-ban, de nem hinném, hogy nekem az 180. Jó, engem a logikai dolgok érdekeltek valamikor, és sokat sakkoztam nagyapámmal, lehet nekem ezek jobban mennek mint az átlagnak, de ezt lehetett volna fejleszteni, tanítani. De lehet sokkal több verset tudnak, mint én, és valakiket fel is vettek belőlük a gyárba. Tulajdonképpen ők nyertek.
Ez bizonyítja, a tudás nem minden!
Lehet rosszul gondolom, rossz a következtetésem, de én akkor is úgy látom, reformra van szükség az oktatásban. Sokkal több és jobb nyelvoktatás, sokkal több választási lehetőséget a gyereknek, a nem annyira fontos tudományok háttérbe szorítása. Elsősorban gondolkodni, és a megfelelő eszközöket (internet) jól használni. Pénzügyek, emberi test, ezek mind fontos dolgok. Az irodalom, a történelem, a filozófia pedig maradjon meg, de mint hézagkitöltő, szórakozási óra. Persze ott is számonkéréssel akár, de teljesen más formában.
Ha irodalom órán valaki Lukács Laci lopott köyvek-ét akarja, hát legyen.
Vagy bármi mást, csak élvezze, hiszen az irodalom kultúra óra lényegében. Sokkal szívesebben mennének a suliba a gyerkőcök, ha lenne számukra több érdekes téma, a sok fontos mellett. Muszáj haladni a korral.
http://index.hu/tudomany/2016/12/07/pisa_felmeres_eredmenyek_elemzes_tanulsagok/
http://iflgazdasag.blog.hu/2016/12/07/azert_baj_hogy_a_fel_orszag_funkcionalis_analfabeta_mert_ok_alakitjak_az_orszag_sorsat
http://index.hu/tudomany/2016/12/08/pisa_kviz_teszt_okosabb_mint/
http://index.hu/tudomany/2016/02/02/a_klik_meg_a_miniszteriumi_kutatok_szerint_is_csak_akadalyozza_az_iskolakat/
Még a nagy port kavart nemzetközi teszt előtt akartam írni az oktatásról, de így ez most sokkal aktuálisabb.
Mindenki a jelenlegi vezetést ekézi, jogosan persze, mert amit ők még rátettek, az olyan, mint amikor a földön fekvőbe még jól bele is rúgunk ahelyett, hogy felsegítenénk. De ez nagyon érett. Érett, hogy elhagy bennünket mindenki. Már az én időmben kellett volna legalább változtatni, de leginkább a rendszerváltással együtt.
Persze internet előtti korban, még talán volt jelentősége az elméleti tudásnak, de nem így ahogy nálunk.
Mert nagyon szép tud lenni az irodalom, nagyon izgalmas a filozófia és sorolhatnánk. De...
Miért kell megtanulni a verseket kívülről? Annyi időt elvesz a normális és fontos tanulástól. Miért kell elemezni, és bemagolni, ezredszer is leírni, hogy mit gondolt a költő?
Pedig lehetne izgalmassá tenni ezt is. Mindenki válasszon az adott költőtől, írótól, verset, de csak olvassa fel, nem kell bemagolni. Lehet elemezni is, ha arra kíváncsi az iskola hogyan tudsz fogalmazni, de nem megtanulni értelmetlen dolgokat, amik ki is repülnek a fejből suli után. De ha bent is maradnak, miért is?
Most kiemeltem az irodalmat, de minden tantárgynak vannak értelmetlen elemei, amik a tényleges tudástól veszik el az időt. Pedig az egyik legfontosabb terület katasztrófa odahaza. A nyelv.
Fel kellene az egész oktatást újra "mérni", hogy mi a tényleg hasznos (persze minden tanár esküszik a sajátjára), és a köré építeni fel az egészet. A történelmet sem úgy kellene ahogy. Bemagolni az évszámokat? Miért? Sokkal inkább kellene a történelmi időket másképp kezelni, levonni a következtetést, tanulni belőle.
Nagyon tévúton jár az ország oktatása (is), ennek tényleg katasztrófa lesz a vége. Szerintem sokkal inkább bele kellene vonni a tanulókat is, valamennyire szabad kezet adni nekik, választási lehetőséget, ahogy például az irodalomnál írtam. Mi a fontos? Hogy bemagoljon egy számára érdektelen verset, bármit, és írjon belőle egy száraz elemzést/fogalmazást, vagy válasszon ki az adott írótól egy számára tetszőt, és ha az értelmezése nem is pontos, de talán ír belőle egy nem száraz dolgozatot, ahol talán jobban előjön a fogalmazási képessége, a fantáziája. Persze ez a tanároknak is több munka, mert nem egy sablon alapján kell "ítélkezni", de itt talán gondolkodik is a nebuló.
Saját emlékeimből próbálok idézni, talán úgy jobban "átjön", hogy mire gondolok.
Maradva az irodalomnál. Nekem a versek elemzése soha sem ment, viszont ha egy független témát kaptunk, ahol a saját fantázia, élmények előtérbe kerültek, na az már igen. Ott szinte sziporkáztam, mert az érdekelt. És itt van a lényeg. Ha nem teszik érdekessé az adott tantárgyat, nem is fogja jól megtanulni a diák, maximum perfektül bemagolja. Nagy siker...
Vagy a szakközépben (autószerelő), miért volt fontos a filozófia (a technikumban), főleg olyan szinten. A lényegtől vette el az időt. Persze a nyelv tanítása pedig katasztrófa volt. Jó, egy szakközép suliban nagyon nagy a lehúzó erő (értem alatta, hogy az osztályok nagy részét nem is szabadna kiengedni a suliból olyan tudással, főleg ha érettségi is van - én tudom, láttam), de ha mégis többet követelnének, akkor muszáj lenne a lenti szintnek is még többet tudnia, különben sohasem végez. Egy nudli nívóhoz viszonyított átengedés helyett, egy magas nívóhoz viszonyított átengedés egyértelműen több. De miért kell átengedni?
Kicsit keményen hangzik, de ez olyan mint a sport. Ha valaki mindig csak gyenge csapatokkal játszik, ő sem fog fejlődni. Természetesen vannak kvalitásbeli különbségek, de leginkább az akarat ami hiányzik a többségből.
Az én példám is mutatja, mert nekem sem volt elég akaratom a gépészmérnökit elvégezni. Nem volt akaratom, nem is lett meg. Ha valaki gyengén indít (a kötelező sulikra gondolok, általános, gimi, szakközép), talán mert kevés az akarata a kezdetben (nem az elit gimikre gondolok, mert ott azért gondolom mindenki megérti mi a dolga), kapjon még esélyt. Ha gyengén indul, ne úgy legyen elkönyvelve az egész suli alatt, bizonyíthasson.
Ez elég rendesen ellent mond viszont azzal, hogy lazább sulit szeretnék. Lazábbat általános iskola szinten mindenképpen. Sokkal jobb szerintem a 10 osztály is. Mert plusz két évet érik a gyerek, csak jobban tudja talán 16 évesen hogyan képzeli a jövőjét, mint amikor 14. Kevesebb lenne a rossz választás remélhetőleg.
Visszatérve hozzám, és az akarathiányra. Tény, de az is, hogy addigra már tényleg utáltam tanulni (bár már jóval előbb is), értelmetlenségeket. És lehet furcsán hangzik, de a főiskolán is rengeteg olyan volt. Pedig ott aztán tényleg nem szabadna ilyennek lennie.
Már nem emlékszem melyik tantárgy volt, ahol a professzor (vagy ki a fa...om) megkövetelte, hogy a tételek nyomtatott betűvel legyenek kidolgozva. Eleve mi a francnak kidolgozni, miért nem elég, ha saját magamnak összegyűjtöm ami fontos és azt tanulom meg, abból vizsgázok? Ráadásul, ha volt hiba a nyomtatott írásban, értsd, összeért betűk, folyékony írásra emlékeztetve, az alapból egyes volt.
Mennyi fölösleges időt vett ez el. Az első ilyen tétellel rengeteget küzdöttem, de talán volt benne pár szónál összekötés, kaptam is egy egyest. Nem csak ez döntött, de sok ilyen apró (apró?) értelmetlenség vette el a kedvem. Eredménye az lett, hogy többet be sem mentem az órájára, persze így egyértelmű volt a bukta. Akkor még úgy gondoltam, egy évre rá újra megpróbálom, nem tettem...
Nem, nem hiszem magam ettől keménynek, vagy vagánynak, viszont vannak elveim. Tudom arra is megy, ki tud jobban segget nyalni, én nem fogok. Akkor szenvedek inkább egész életemben.
Szóval voltak ilyen csuda dolgok és itt 1999-2000-et írunk. Régóta bajok vannak, nem vitás.
A másik kedvencem a szabvány írás volt. Nem volt elég általánosban, aztán nekem a középsuliban, még a főiskolán is ezzel fárasztottak. Nem, az értelmetlenséget ezek szerint már akkor sem tudtam feldolgozni.
Nem tudom már meg miből maradtam ki, lehet lett volna ami mégis érdekel ott, de én nem tudtam/tudok annyira előre tervezni. Nem voltam képes egy csomó olyan dolgot magamba szippantani, amikor az már nem is kötelező (ugye 18 éves koráig tanköteles az ember, akkor még úgy volt, nem?), ami nem érdekel.
Plusz soha nem volt pénzem, nem éreztem jól magam a "nagy"Pesten, inkább abbahagytam, és elmentem melózni. Most mondhatjuk, hogy jó hülye vagy Tamás, ami igaz is, meg nem is.
Mert én még mindig hiszem, hogy ha érdekes lett volna számomra a dolog, és nem a megalázás a lényeg, akkor lehet összeszedtem volna magam. Nem tettem, hülye vagyok...
Évekkel később úgy alakult, hogy gondoltam okés, muszáj lesz gyárban dolgoznom, elegem van a privát szférából, lássuk milyen egy kötöttebb és egészen más munka.
Nem megbántva a gyári munkásokat, de ott láttam, hogy tényleg nagy problémák vannak a többség értelmi képességével. Bár hiszem, hogy nem is azzal, hanem a nem megfelelő képzésükkel. Nem tudnak gondolkodni. Nem tudom ki volt már ilyen teszten. Leginkább IQ és ilyesféle, gondolkodásra ösztönző (PISA?) feladatok és kérdések voltak.
Most mit mondjak, hogy perfekt lett nekem, és mégsem vettek fel? Így igaz...
Két helyen próbálkoztam. SAPA és Grundfos. A teszt utáni elbeszélgetések voltak a legjobbak. Hogy például, ezek túl jó eredmények, biztosan itt akarok dolgozni? Ez nem biztos, hogy az én szintem. Miért is nem? Van jobb papírom? Nincs (autószerelő vagyok, de azon kívül?). Már ez is baj?
Égett a pofám a Grundfos-os tesztnél, mert hiába számomra egyszerű kérdések voltak, de a kedves PR-os hölgy elővett, hogy (főleg az egyik feladatnál) ilyen erdmény még nem született, és én vagyok az élő példa, hogy meg lehet ezt a feladatot csinálni hibátlanul az adott idő alatt, ami a tapasztalatuk szerint és a visszaigazolás szerint lehetetlen.
Az elbeszélgetésnél a hölgy megkérdezte, hogy mi a garancia, hogy én ott fogok dolgozni öt év múlva is? Mondom, garancia az nincs, de ha kölcsönösen elégedettek vagyunk egymással, akkor miért ne? Én dolgozni akarok. Nem vettek fel...
Ezt nem dicsekvésként írtam, hanem mert jól mutatja a bajokat. Nem azt, hogy nem vettek fel, azt hiszem úgysem húztam volna náluk sokáig (bár...), hanem a nagy átlag alapképzettségi problémáit. Ezek logikai és értelmezési feladatok voltak, nem a lexikális tudást kérték számon.
Nem hiszem, hogy akik ott voltak csak az általánost végezték volna el. Valamit csak utána is. De ezeket az alapokat, a tanulást, a gondolkodást akkor is az általánosban kell elsajátítani. És ne mondja nekem senki, hoy értelmi fogyatékosok voltak, mert nem. Lehet különbség az IQ-ban, de nem hinném, hogy nekem az 180. Jó, engem a logikai dolgok érdekeltek valamikor, és sokat sakkoztam nagyapámmal, lehet nekem ezek jobban mennek mint az átlagnak, de ezt lehetett volna fejleszteni, tanítani. De lehet sokkal több verset tudnak, mint én, és valakiket fel is vettek belőlük a gyárba. Tulajdonképpen ők nyertek.
Ez bizonyítja, a tudás nem minden!
Lehet rosszul gondolom, rossz a következtetésem, de én akkor is úgy látom, reformra van szükség az oktatásban. Sokkal több és jobb nyelvoktatás, sokkal több választási lehetőséget a gyereknek, a nem annyira fontos tudományok háttérbe szorítása. Elsősorban gondolkodni, és a megfelelő eszközöket (internet) jól használni. Pénzügyek, emberi test, ezek mind fontos dolgok. Az irodalom, a történelem, a filozófia pedig maradjon meg, de mint hézagkitöltő, szórakozási óra. Persze ott is számonkéréssel akár, de teljesen más formában.
Ha irodalom órán valaki Lukács Laci lopott köyvek-ét akarja, hát legyen.
Vagy bármi mást, csak élvezze, hiszen az irodalom kultúra óra lényegében. Sokkal szívesebben mennének a suliba a gyerkőcök, ha lenne számukra több érdekes téma, a sok fontos mellett. Muszáj haladni a korral.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése