road trip
Egy kissé misztikus fogalom, első sorban Amerika jut az ember eszébe, ha ezt a kifejezést meghallja. Nem tudom mi az a táv, amire már rá lehet fogni, hogy igen, a nyaralás egy road trip volt.
Vajon a lakóautós nyaralás annak számít? Mondjuk ez minket nem érint, csak felmerült bennem. Ahogy gondolkodom, arra jutok leginkább, hogy mi kimerítjük a road trip fogalmát. Eddig két nagy utazásunk volt, mindkettő Magyarországra. 6000 és 8000 kilométeres távokkal, a 3-4 hét alatt.
Nagyon élvezzük, bár az is igaz, hogy sokkal jobb lenne csak alsóbb rendű utakon megtenni a távot, nem pedig Németország autópályáin átvágtatni. Mert az nagyrészt unalmas.
Ilyenkor gondolkodik el az ember, talán nem is lesz hülyeség az önvezető autó, lehet közben aludni. De, mint tudjuk, mi történne az esetek többségében? Mindenki valami kütyüt nyomkodna (mint most én), és ez förtelem. De tényleg az. Ennyiből nem sajnálom, hogy előbb voltam gyerek.
A megoldás a 3-4 hétnél is hosszabb szabadság lenne, sokkal több megszakítással eljutni a célállomásra. Mert mindenhol találni valami különlegeset az út folyamán.
Ennek az autós utazásnak a mi szempontunkból annyi érdekessége van, hogy az út nagy része, ha csak a természeti adottságokat nézzük, nem nagy élmény. Itt mi Norvégiában annyira intenzíven kapjuk az elképesztőbbnél elképesztőbb látványt, hogy azután nehéz átugrasztatni az ingerköszöböt. De ismétlem magam, ez csak a természetre vonatkozik. Mert más területen, mint például a városok, az eltérő kultúrák tudnak sok érdekességet felmutatni. Ezért is indulunk meg ismét Európának. Valamint azért is, mert itt elég rizikós egy szabadságot betervezni. Vajon esni fog végig?
Azért Norvégia nagyon szerencsés, mert itt nagyrészt az egész országra elmondható, hogy gyönyörű (a felére minimum - az egész nyugati és déli partvidék, talán csak a svéd határ melletti belső területek nem annyira látványosak, a többi részhez viszonyítva), nem az van, hogy nagyítóval kell keresni a szép helyeket. Ilyen lehet még Svájc is, főleg ha a hegy az egyik alaptényező. De ott meg kevés a víz, és nincs tenger.
Nekünk teljesen másképp kell gondolkodnunk, mint egy normális családnak. Gondolok itt a gyerek helyzetére. Barnabás nem fog megülni, megmaradni egy strandon. Folyamatosan a nyakában kell loholni. Fárasztó tud lenni, a strandon méginkább. Valahogy olyan megoldás kell, amibe belefér a rohangászás, nem zavarunk senkit, és valahogy pihenni is tudunk. Van ilyen?
Szállást is olyat kell keresni, ahol Barnabás dolgai beleférnek. Azért mi gondolunk másokra is, lehet nem kellene, de mi így gondoljuk.
Pont ezért, leginkább külön álló apartmanokat kerestünk, igaz elvileg ezek drágábbak, de nekünk megéri a felárat, ha tudjuk másnak és nekünk is jobb.
A karácsonyi szünetben kapott el minket a "gépszíj", hogy nézzük hova is megyünk. Elképesztő mennyiségű helyet megnéztünk, kezdetben főleg csak a booking-on. A konktrét elképzelés megvolt, a francia riviéra és provence környéke. Már tavaly is néztük, de akkor ugye Magyarország volt a cél, csak érdekességként kerestünk rá, és már akkor világossá vált, nagyon korán kell lefoglalni valamilyen szállást. Igazából tudtuk, hogy idén Franciaország lesz (annyi a fájdalom, hogy a szabadság nem pont a foci EB-re esik).
Nagyon jó dolog ilyen hosszabb nyaralásokat megtervezni. Kezdetben, mert mikor már 2 hete csak ezzel telnek a napok... hát hogy is mondjam, addigra bele lehet fáradni. De milyen csodás és elképesztő helyeket ismer meg így az ember. Őrület. Őszintén? Nem is értem, aki elvágyik Európából nyaralás idejére (persze ezt nem kell komolyan venni). Igaz, ha már látott mindent.
Azért hihetetlen változás állt be az életünkben a kiköltözés óta. Magyarországon erről álmodni sem mertünk. Eleve az anyagi helyzet (pedig ugye vállalkozósdit játszottunk), és négy hét szabi, egyben? Hol? Kinek? Talán a mesében, és a politikusoknak. Itt pedig lényegében mindenféle stressz nélkül a három év alatt jóval több mindenünk lett, mint az egész magyar "küzdés" alatt. Ebbe azért nagyon szomorú belegondolni.
Jöjjön egy kis személyeskedés ha már... Hogy én miért nem... Miért nem fogtam magam a középsuli után, és ültem be egy autóba, vagy csak egy hátizsákkal nekivágni a nagyvilágnak. Ez nagy hiba volt. Főleg, hogy a végeredmény most már ugyanaz. Csak egy elkényesztetett, vagy nem is tudom micsoda egy hülye pöcs voltam (van másik elméletem is, de azt nem mondom meg). Ez van. Egyébként nem vagyok egy haragtartó, de Magyarországot most nagyon nem tudom szeretni mióta kint élünk. Egyszerűen akkora különbség van (nem csak az életszínvonal) a jobb helyek és Magyarország között. Sajnálom is egyben. (majd lesz egy összefoglaló, hogy honnan hova, talán tanulságos lesz)
Nagyon eltértem a tárgytól, jó hosszú egy bevezető lett ez. De ha már így van, akkor még annyit, hogy, egy road trip alatt sokkal átfogóbb képet lehet kialakítani az adott országról. Ha az útvonal átszel egy adott országot, netán még pár éjszaka is belefér, akkor az már több, mint átrepülni felette, és csak a nyaralás helyén, a többi nyaraló között elvegyülni. Persze ez sem ad teljes képet, mert ha szálloda, akkor szintén idegenek, de ha van idő kicsit körbenézni.
Erről jut eszembe a sok buszos kínai turista. Ki-be a buszból, adott idő alatt a minél több hely megtekintése, szigorúan 5 percre. Pedig ők bejárnak egy adott országot, és mégsem látnak semmit.
Nem tartozik a tárgyhoz, de ez az internet izé, jól megkeverte az embereket. A kommentelők, a bloggerek, mind azt hiszik valami nagyot alkotnak, vagy hogy érdekel bárkit is, amit mondanak. Biztosan nagy részük ezt gondolja, én nem is tudom. Mármint, hogy miért írom ezeket a sorokat (már vagy 3 éve). Talán magamnak?
Annyiból tartozik mégiscsak a tárgyhoz, hogy ízlések és pofonok. Miért is gondolják sokan úgy, hogy ők tudják a tutit? Hála az égnek mindenkinek más a best of, más helyre vágynak, más autót vezetnek, más... az persze tény, hogy a divat, a csordaszellem vagy bármi más befolyásolja az emberfiát, de a lényeg tényleg az, hogy mindenki oda menjen, avval és akivel csak akar. Mindenki arra vágyjon, és azt birtokoljon amit akar, csak ne csapja be magát. Azért ez nagyon nehéz, mert sok-sok befolyásoló tényező is van közben.
Most, hogy kibölcselkedtem magam, azért próbálok összeszedni érdekességeket, ha mást nem, akkor néhány fotót (bár az igaz, hogy a fotó nehezen adja vissza a valóságot, csak segít elképzelni vajon milyen is lehet?).
Road trip. Több részre fogom osztani, lesz egy, hogy hova is készülünk, lesz egy régóta esedékes, milyenek a kompok Norvégiába, és még mi jut majd az eszembe.
Most, ha volt olyan szerencsés valaki, aki végig rágta magát ezen rövid bevezetőn, kap néhány képet, mert az előző bejegyzésben így is rengeteg lett.
Nekünk teljesen másképp kell gondolkodnunk, mint egy normális családnak. Gondolok itt a gyerek helyzetére. Barnabás nem fog megülni, megmaradni egy strandon. Folyamatosan a nyakában kell loholni. Fárasztó tud lenni, a strandon méginkább. Valahogy olyan megoldás kell, amibe belefér a rohangászás, nem zavarunk senkit, és valahogy pihenni is tudunk. Van ilyen?
Szállást is olyat kell keresni, ahol Barnabás dolgai beleférnek. Azért mi gondolunk másokra is, lehet nem kellene, de mi így gondoljuk.
Pont ezért, leginkább külön álló apartmanokat kerestünk, igaz elvileg ezek drágábbak, de nekünk megéri a felárat, ha tudjuk másnak és nekünk is jobb.
A karácsonyi szünetben kapott el minket a "gépszíj", hogy nézzük hova is megyünk. Elképesztő mennyiségű helyet megnéztünk, kezdetben főleg csak a booking-on. A konktrét elképzelés megvolt, a francia riviéra és provence környéke. Már tavaly is néztük, de akkor ugye Magyarország volt a cél, csak érdekességként kerestünk rá, és már akkor világossá vált, nagyon korán kell lefoglalni valamilyen szállást. Igazából tudtuk, hogy idén Franciaország lesz (annyi a fájdalom, hogy a szabadság nem pont a foci EB-re esik).
Nagyon jó dolog ilyen hosszabb nyaralásokat megtervezni. Kezdetben, mert mikor már 2 hete csak ezzel telnek a napok... hát hogy is mondjam, addigra bele lehet fáradni. De milyen csodás és elképesztő helyeket ismer meg így az ember. Őrület. Őszintén? Nem is értem, aki elvágyik Európából nyaralás idejére (persze ezt nem kell komolyan venni). Igaz, ha már látott mindent.
Azért hihetetlen változás állt be az életünkben a kiköltözés óta. Magyarországon erről álmodni sem mertünk. Eleve az anyagi helyzet (pedig ugye vállalkozósdit játszottunk), és négy hét szabi, egyben? Hol? Kinek? Talán a mesében, és a politikusoknak. Itt pedig lényegében mindenféle stressz nélkül a három év alatt jóval több mindenünk lett, mint az egész magyar "küzdés" alatt. Ebbe azért nagyon szomorú belegondolni.
Jöjjön egy kis személyeskedés ha már... Hogy én miért nem... Miért nem fogtam magam a középsuli után, és ültem be egy autóba, vagy csak egy hátizsákkal nekivágni a nagyvilágnak. Ez nagy hiba volt. Főleg, hogy a végeredmény most már ugyanaz. Csak egy elkényesztetett, vagy nem is tudom micsoda egy hülye pöcs voltam (van másik elméletem is, de azt nem mondom meg). Ez van. Egyébként nem vagyok egy haragtartó, de Magyarországot most nagyon nem tudom szeretni mióta kint élünk. Egyszerűen akkora különbség van (nem csak az életszínvonal) a jobb helyek és Magyarország között. Sajnálom is egyben. (majd lesz egy összefoglaló, hogy honnan hova, talán tanulságos lesz)
Nagyon eltértem a tárgytól, jó hosszú egy bevezető lett ez. De ha már így van, akkor még annyit, hogy, egy road trip alatt sokkal átfogóbb képet lehet kialakítani az adott országról. Ha az útvonal átszel egy adott országot, netán még pár éjszaka is belefér, akkor az már több, mint átrepülni felette, és csak a nyaralás helyén, a többi nyaraló között elvegyülni. Persze ez sem ad teljes képet, mert ha szálloda, akkor szintén idegenek, de ha van idő kicsit körbenézni.
Erről jut eszembe a sok buszos kínai turista. Ki-be a buszból, adott idő alatt a minél több hely megtekintése, szigorúan 5 percre. Pedig ők bejárnak egy adott országot, és mégsem látnak semmit.
Nem tartozik a tárgyhoz, de ez az internet izé, jól megkeverte az embereket. A kommentelők, a bloggerek, mind azt hiszik valami nagyot alkotnak, vagy hogy érdekel bárkit is, amit mondanak. Biztosan nagy részük ezt gondolja, én nem is tudom. Mármint, hogy miért írom ezeket a sorokat (már vagy 3 éve). Talán magamnak?
Annyiból tartozik mégiscsak a tárgyhoz, hogy ízlések és pofonok. Miért is gondolják sokan úgy, hogy ők tudják a tutit? Hála az égnek mindenkinek más a best of, más helyre vágynak, más autót vezetnek, más... az persze tény, hogy a divat, a csordaszellem vagy bármi más befolyásolja az emberfiát, de a lényeg tényleg az, hogy mindenki oda menjen, avval és akivel csak akar. Mindenki arra vágyjon, és azt birtokoljon amit akar, csak ne csapja be magát. Azért ez nagyon nehéz, mert sok-sok befolyásoló tényező is van közben.
Most, hogy kibölcselkedtem magam, azért próbálok összeszedni érdekességeket, ha mást nem, akkor néhány fotót (bár az igaz, hogy a fotó nehezen adja vissza a valóságot, csak segít elképzelni vajon milyen is lehet?).
Road trip. Több részre fogom osztani, lesz egy, hogy hova is készülünk, lesz egy régóta esedékes, milyenek a kompok Norvégiába, és még mi jut majd az eszembe.
Most, ha volt olyan szerencsés valaki, aki végig rágta magát ezen rövid bevezetőn, kap néhány képet, mert az előző bejegyzésben így is rengeteg lett.
Jó példa arra, hogy nem adja vissza a fotó. Mert igen ezt látni, sőt az emberi térlátással még többet (panoráma képet kellene készíteni itt, tényleg...), viszont távolinak tűnik, pedig szinte karnyújtásnyira vannak a hegyek.
Valami ilyesmi lenne arányaiban a valóság, de így alig látszik belőle valami. Arany igazság, élőben minden sokkal jobb (meccs, természet, szex stb...), tessék megnézni valahogy a saját szemekkel.
Ez a fotósorozat már említésre került (csak szóban). A lezárt Måbødalen emelkedő (alagút), vagyis konvoj áteresztés. Mintegy fél órás várakozási idővel. Később ez úgy alakult át - mivel hatalmas lett a sor (sőt volt olyan, hogy vagy 30km-re innen is megállították (lassították) a forgalmat, ne legyen akkora torlódás - , hogy a helyi tűzoltók is kint voltak egész nap ügyelni. Most már feloldották egyébként a zárat, az alagúton esténként dolgoznak, csak akkor van irányítás.
Mi pont nem vagyunk a képen, másodikok voltunk, éppen lemaradtunk az előző áteresztésről.
Na ez az igazi road trip. Élni tudni kell. Vajon 10-ből hány (9) kamionsofőr álma egy ilyen amerikai verziós Volvo? A tulaj valszeg egy cég főnöke, és egyben a teherautók a hobbyja is. A mamika az anyósülésen ült, mögöttük pedig az egy lakókocsi (gondolom).
Nem pici, csak az európai hossz korlátozások miatt nincs nagyon, akkor már nem gazdaságos a kisebb pót miatt.
Ott a cég neve az ajtón. Egyébként a másik ilyen európai vágyálom (ugye tekintsünk most el az amerikai kamion legendáktól) a Scania Topline lehet. Az ugye nem "csőrös", de nekem majdhogynem jobban bejön.
Nagyon sok német, holland és egyéb ilyen népség jön túlélő lakóautóval. Ez most épp egy Merci, de nem kevés terep Iveco-t (legikább) látni, merről jönek? Szibéria felől? Úgy vannak vele, megmászunk mi minden hegyet ha már vannak. A csúcsot a napokban láttam (sajnos a fotó lemaradt), egy osztrák rendszámos, lényegében dakar M.A.N. teherautó, lakóautó felépítménnyel, jól megemelve, hatalmas kerekekkel. Azzal már tényleg körbe lehetne járni a világot.
Mondom, sokan jönnek ilyen világvége autókkal. Ezeket elfogadnám, mégha dízelek is.
Természetesen mi is szervizelünk (van helyünk, régen ez egy busz garázs és szervíz volt) párat innen a faluból. Ez a Fiat alapú talán a legnagyobb ilyen. 3 tengelyes, és nem emlékszem pontosan a papírjaira, de a 4 tonna az biztos, csak nem tudom, hogy az öntömeg, vagy az össztömeg-e az?
De ennek is a gyűlölt dízel hangja (ültem benne eleget, odahaza) van. Viszont mivel a Fiat összeállt a Chrysler-rel - oda is lesz a Viper -, így a Dodge is már az övé. Amerikában is kezdték forgalmazni a Fiat Ducato-t, persze Dodge emblémával, és nem ám dízel motorral, hanem egy V6-os 3,5-ös benzinessel. Na azzal elfogadnék egy ilyen bobil-t, az már nem fájna.
Jellemző... a sok bobil, és Barnabás a biciklin (minden nap kell tekerni, kéri). Kitaláltam két hete, irány a Hardangervidda.
A hardangervidda lakatlan, tulajdonképpen két út megy a szélén (Északon a falunkon keresztül vezető, délen a másik. Most ezért megy a "harc", hol legyen alagút építve, hogy télen is biztosan járható legyen, és legyen egy biztos közúti, "rövid" kapcsolat Oslo és Bergen/Stavanger között. Szerintem a déli fog nyerni, hiába van már kész a Hardangerbrua), és egyébként szinte csak turista utak vannak, gyalogos közlekedésre. Ritka kivételek egyike ez az út, ami mintegy 12km-re nyúlik be Európa legnyagyobb hegyi fennsíkjába (kb. 1200-1300 méteres átlag magasság, 3422 négyzetkilométer - kb. Zala megyényi, lakatlan terület), és egyben Norvégia legnagyobb nemzeti parkjába, ahol például a legnagyobb európai rénszarvas populáció él.
Tehát kigondoltam, mivel a május nagyon meleg, és ragyogó napsütéses idő volt, télen pedig kevés hó. Gondoltam az út már járható kerékpárral. Hát nem, alig indultunk el, és máris hóakadályba ütköztünk. Nem nagy, és csak kb. 20cm mély hó volt csak, de olvadt, vizes, és a tandem biciklit még tolni is képtelenség volt benne. Visszafordultunk, majd később újra megpróbáljuk.
Valahogy így.
Eléggé kikezdte már az utat a zord időjárás, de páratlan lehet itt tekerni jó idő esetén.
Semmi fa, csak zuzmók, és mintha szivacson lépkedne az ember. Gyakorlatilag pedig az egész tiszta víz az aljnövényzet tövében. Csakis vízálló cipővel érdemes elindulni, abból is a minél magasabb száruval.
Amúgy van egy másik útvonal is, ami már nem a nemzeti park része, de állítólag a legforgalmasabb norvég kerékpáros út, Haugastøl - Flåm, mintegy 80km hosszan, elég komoly szintemelkedésekkel.
Majd egyszer, ha lesz időm...
Kék? Zöld?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése