nyaraltunk

Előre annyit, hogy...

Biztosan lesznek ugrálások a időpontok és helyszínek között, hiszen lehet valami csak később ugrik be. Megpróbálok objektíven is megemlékezni, bár az talán nem is fontos.

Majdnem négy egész hetünk volt a nyaralásra, (azért otthon ilyenről álmodni sem mertünk), vasárnap indultunk és csütörtökön érkeztünk. A két fő helyszín Apt és Éze volt az egy-egy hetével. Rengeteget gondolkodtunk, hogyan is osszuk be a nyaralást. Végül a két szimpatikus hely hetes (szombat-szombat) turnusai megoldották ezt a kérdést. Viszont így volt jó pár napunk az oda és visszaérésre.

Nem akartunk egy nap túl sokat vezetni, a távolságot lényegében arányosan beosztottuk. Ennyiből jó autóval menni nyaralni (főleg ha van rá idő), mert több mindent lehet megnézni, teljesen eltérő helyeket, nincs megkötve az ember. Lehet persze valaki unalmasnak tartja, aki viszont szeret vezetni, mikor tud egyszerre ennyit? A mindennapokban bizotsan nem.

Ennyit a bevezetőnek szánt alapokról, és vezessünk végre. Vezessünk, mert az is egy szabadság, arra megyünk amerre mi akarunk (nagyjából), a szabadsággal párosítva az alábbi dal hangulata tudja visszaadni az érzéseket. Szabadság. Két értelmű, de a jelentések azért nem kicsit összefüggenek.

A Leander egy zseni, ez nem is kérdéses, ez tényleg olimpiai arany. Többszörösen.

Vasárnap korán indultunk, a komp ugyanis nem vár meg minket, addig pedig volt több mint 300 kilométerünk Oslo-ig. Délig kellett odaérnünk, 6 körül indultunk, némi esőből és kb. 13 fokból. A Hardangerviddát már esőmentesen értük el, viszont odafent kemény 6 fok volt. Bíztünk benne, ilyet csak nem fogunk az út további részén tapasztalni (erre mondjuk pénzt is lehetett volna feltenni). Nem volt nagy forgalom, jól haladtunk a szünetekkel is. 

Kiel irányába a Magic vitt minket. Szép napsütéses idő volt, azért így mégiscsak szebb a Oslo fjord. A tenger azért már kissé hullámzott, volt némi mozgása a hajónak. Hullák voltunk, ránk fért már ez a pár hét pihenő, így a kompon sem voltunk túl aktívak. Egyébként elég jól be kell öltözni ezen a féltekén, ha valaki a fedélzeten akarja élvezni az utat. A hajó mondjuk tud 25 csomót. Az több mint 40km/h sebesség. Tehát ez a menetszél jön szembe, és ha még fúj is hozzá. Fogni kell a parókát, nem vitás. Ha pedig nem társul minimum huszon valahány fok mellé, azért ott egy póló nem elég.

Itt meg kell jegyeznem, hogy a nemrég írt kompos "elemzést" módosítanom kell. Minket, mint nagy autósokat másik szintre irányítottak, ahol rendes távolság volt az autók között, simán ki lehetett szállni. Ajánlom ezért, Color line-t csak nagy autóval tessék megközelíteni. Egyébként a felengedés nagy káosz volt, valahogy rosszúl soroltatták az autókat a parkolóba, és össze-vissza kellett utána a hajóra. Azért pontban délután kettőkor indultunk.

Még annyit, hogy a kompok közül lehet ez tudja a legtöbb szolgáltatás, viszont kevés a hajó belsejében a közösségi ülőhely, csak éttermeknél és kávézóknál van.. Most azt mondom, hogy mégis a Fjordline (Bergen-Hirsthals) a legjobb komp. Bár azon még csak gyenge kihasználtságnál voltunk.

Ott hátul a hegyen a síugró pálya látszik, az is Oslo egyik jelképe. Mondhatjuk, hogy a legszebb síugró pálya. 

Szinte minden partszakaszt és szigetet beépítenek ezek a norvégok, ilyet... 

Mivel a nyílt víz még odébb van, sirályok szórakoztatták a jónépet. 

Így nekem is muszáj volt... 

...kipróbálnom az izlandi sört. Kár volt, mert nem is kívántam talán annyira, nem jött be. A norvég sör tök jó, de az izlandi... a visszafele útra is maradt kóstolni való egyébként.

Megvolt a hajókázás, és Kiel-be elég barátságtalan időbe kötöttünk ki. Kissé esett is. A változékony idő féltávig Köln felé meg is maradt, onnantól pedig lényegében fokozatosan értünk a kölni kánikulába. 30 fok feletti melegbe, ha itt ilyen idő van, akkor csak jó lesz délebbre is, gondoltuk.

Kölnben két éjszakát töltöttünk, ha már ott voltunk csak nem érdemes kihagyni a dómot és egyéb látnivalókat, nem igaz? Jól indult egyébként a nyaralósdi. Ugyanis a foglalt szállás "beintett". A belvárosban, a dómhoz közel foglaltunk, vagyis Carmen (nekem ehhez már nem volt kedvem a nyaralási helyek keresgélése után). Az történt, hogy a tulaj kisebb szívrohamot kapott mikor meglátta az Avalanche-ot. Carmen látta a parkolót az udvarban, de hiába mondta, hogy "apa" megoldja, befér. De nem, mennünk kellett, fizetnünk persze nem.
Akadozó internettel kissé mókás volt, de GPS segítséggel csak megtaláltuk az egyik B&B hotelt. Nem először szállunk meg ennél a hotelláncnál. Újak legtöbb esetben az épületek, így tiszták, és jók is. Amerre kell tökéletes, és nem vészes az ára. Olcsóbb volt, mint a másik.

A szállás parkolójának érdekessége. Hogy, magyar rendszámú volt a "szomszéd". És hogy mennyivel nagyobb a Chevy, mint egy Touran vagy egy Passat. Nem is cserélném el rájuk. Bár az is igaz, ha a fogyasztást nézzük, jöhettünk volna két Passat-tal is. Úgy pedig... pont azonos lenne a rakterünk.

Az első igazi autós "behatás". Ford GT40-ek. Vajon eredetiek?

Dóm, ami kihagyhatatlan. Carmen kérdezi mindig, mi ez a templom mániám. Hát nem a vallás és áhitat miatt. Egyszerűen, mint építmények hihetetlenek. Főleg, ha azt nézzük, milyen technikák álltak akkor a rendelkezésükre, amikor építették őket. Nem fogok itt okoskodni az internetes világban, aki akarja nézzen rá a wikipediára, de élőben tényleg lenyűgöző. 

Az motoszkál bennem ilyenkor, hogy...

• a leggazdagabb vállalkozások az egyházak (a temérdek ingatlan és egyebek)
• mi pénzbe kerültek ezek a templomok, mekkora áldozatot hoztak érte az akkor élők
• viszont most jócskán törleszt az utókornak a sok turista "bevonzásával"

Ha, csak mint műalkotás nézzük, a véleményem, hogy szegényebbek lennénk nélkülük.

150m-nél magasabb, az pedig nagyon nem kevés. Belül is óriási. Sajnos nem volt elég időnk rá, mert Barnabás félt bemenni, így mi Carmennel külön-külön próbáltunk valamit meglesni. A benti kiállításokra esélyünk sem volt. De ez a nyaralás nagy részére elmondható. Barnabás azért felül tudott írni néhány tervet.

Ami még bosszantó volt (ez a nyaralás nagy részére elmondható), hogy a parkolóházak 1,9 méteres magasságig voltak. Egy VW transporter sem tud így beállni. Nem azt mondom, hogy a lakóautóknak csinálják, de hogy két méter nem tud lenni? Még a kompon is az a minimál magasság. 1.97 a Chevy, párszor megfordult a fejemben, hogy próba szerencse. Rengeteg időnk ment így a "levesbe" emiatt.

A nagy rohanásban azért készült pár kép.

Pont nem jó fényviszonyok voltak, ja és jó messze kell menni, hogy beleférjen az objektívbe.

Nem feltétlen kellene , hogy a nyaralásba belekeverjem, de utólag belegondolva, "katasztrófa" turistának is gondolhattuk volna magunkat. Gondoljunk csak bele. Köln szilveszterkor, pont itt a téren a híradók témája volt. Aztán voltunk Nice-ben is (nem sokkal a nyaralás előtt történt az a szörnyűség), hazafelé pedig Nürnbergben álltunk meg. Nem direkt csináltuk, tessék elhinni.

És mit csináltunk még Kölnben? Voltunk az állatkertben, ami nem is rossz. Bár Barnabyt nem hatotta meg, hiába lovagol, ebben nincs változás. Ami érdekes volt az állatkertben az a jó nagy elefántos rész, valamint a fókák medencéje. Olyannyira, hogy a fókák még show-t is bemutattak. Labdázás stb. Csak részben láttam, Barnabás nem volt vevő rá, inkább a WC.

most itt mi történik?

Köln amúgy. Milyen? Sokat nem láttunk belőle, de sok a zöld, főleg a Rajna mentén. Egyébként meg lapos, és ha így nézzük a fekvése nem a csoda kategória. Annyi muszlimot (leginkább törökök lehettek, a csador/burka a nőkön elárulta őket) sehol nem láttunk, mint Németországban, pedig ugye Franciaországban van a legnagyobb népességük. Ott mégis, alig láttunk kendős asszonyokat.

Lett volna mit megnézni, de tényleg fáradtak voltunk, és a 30fok feletti hőmérséklet sem éppen nekünk kedvezett. Lehet fogunk még erre járni átutazás gyanánt, de mint fő cél nem hinném hogy lesz is valaha. 

A német autópálya egyébként meglepően haladós volt, jó Kölnbe vasárnap mentünk, kamion mentes napon. De Kölnből majdnem a következő állomásunkig is normális volt a forgalom. Átrobogtunk Luxemburgon, majd megcsodáltuk a francia kapus rendszert. Az egy átok. Elhiszem, hogy nem akarnak egy bliccelőt sem, de így feltorlaszolni időnként a forgalmat...

Ha már a pályán vagyunk, megemlíteném, hogy a német autópálya messze a legjobb. Nem pont az aszfaltra gondolok, hanem a szolgáltatások minőségére és mennyiségére. Ez a pálya menti sanitair (vagy mi) hálózat nagyon jó. Tiszta, ami ilyen helyen a legfontosabb. 

Franciában pedig... én nem tudom, de tényleg lelopnák az ülőkéket, hogy nincsen sehol? Plusz a kevés megálló hatalmas sort gerjeszt. Az olasz dettó.

Kérdést fel lehet tenni, hogy mit szarozok? Hát Barnabásnak nem mindegy. Örültünk, hogy szobatiszta lett, viszont ő csak ülve tud. Nem tudtam még rávenni az álló megoldásra. Így őt le kell ültetni mindenképpen. Nem mindegy, hogy hova. Nem hiába visszünk magunkkal egy kemping WC-t is. Itt Európában (legalább) azért ez nem olyan nagy elvárás lenne. Ha az ingyenes német pályán megoldható (jó tudom, ott 0,7 eurót kell fizetni, amiből 0,5 eurót viszont le lehet vásárólni - ennyit megér a normális körülmény), máshol miért nem? 

Még egy kicsit keverném a sz.rt. Svájc a sima parkolós WC-vel mutat példát. Nem részletezem, de az tiszta. Ebben a német sem erős, a fentebb említett jó megoldás csak a benzinkutas megállókra érvényes, a sima, csak pihenősre nem.

Nancy-t elhagyva egyre sűrűbb lett a forgalom, és ebben szerepet játszott a sok fogalmatlan is. Ugye tudjuk, ha van egy erős forgalom, és ha az eleje fékez, az szépen összeadódik, mire a sor vége már feltorlódik és áll. Rengetegszer volt, hogy torlódás, araszolás, majd kiderült hogy semmi sem történt. Az én meglátásom, hogy senki nem volt (nem találkoztunk) agresszív az egész úton, mégis volt "őrület". Miért is?
Egy kis vezetési okoskodás tőlem, én így csinálom.
Tudom minél nyugatabbra megyünk, annál nagyobb a demokrácia (keletebbre meg ezért nem), méginkább úgy érzik, joguk van elévágni.
Nagyon egyszerű lenne pedig (talán a kreszben is van valami hasonló szabály), nem kényszeríteni fékezésre a másikat. Nem bevágni a másik elé, főleg ha mögötte nem jön senki. Persze abból indul ki, hogy nehogy már ő fékezzen, ha utolér egy kamiont például. Az, hogy gázt adna legalább, vagy csak elvenné a gázról a lábát, míg elmegy a gyorsabb, ááááá, olyan nincs. Ez vonatkozik az előzésekre is. Jól emlékszem, a nyugat felől hazainduló balkáni vendégmunkások hogyan előzgetnek, vagy akár Romániában is még rendszeresen. Majd fékez a szembejövő. Ha csak el kell vennem a gázról a lábam, és úgy simán befér a szemből előző nem szólok semmit, az belefér, nem kell megrémülni, és idegbajt kapni. De amikor szándékosan fékezésre kényszerítik az embert. Ha gonosz lennék, akkor kamiont kívánnék az ilyennek.
Egy kezemen meg tudom számolni, a több ezer kilóméter autópályázás alatt hányan akartak "letólni" -tényleg van olyan, hogy vezetési kultúra, jobb helyeken-. Na ezért is jó az Avalanche. Nem "geciztem" -nevem nem Orbán-, amint lehet és érdemes lehúzódom, de tök nem zavart az a pár autó. Lényegében nem is látszanak mögöttem a tükörben, kinevezhetném a Chevy-t nevelőnek is. Nyugalomra nevel.


A kitérő után újabb bejegyzésben folytatom, mert most jönnek az izgalmasabb részek, a valós nyaralás kezdete.