mire kell büszkének lenni???

   Annyira örülök, hogy már ebből az október huszonharmadikából is szerencsésen kimaradtam. Olvasva a híreket, sok kitartást kívánok mindenkinek a következő kampányokhoz, választáshoz. Nem lesz egy leányálom. Miért is kezdem ezzel? Mert erre biztosan nem kellene büszkének lennünk.

   De mire lehetnénk? Ez megfordult már párszor itt a fejemben, mit is mondanék ha megkérdeznének. Nem csak a norvégokra gondoltam, hanem például az itt élő litván, lengyel, thai, török, bolgár és a többi nemzetre. És akár összehasonlítási alapon is. Mert én mit gondolok róluk, mik az "előítéleteim" velük kapcsolatban és ilyesféle gondolatok. Tényleg, csak így röviden, mert szintén nem erről akarok írni. De például a litván. Semmi. Sosem érdeklődtem felőlük, ill. de.  Annyit (ha jól emlékszem) tudok róluk, hogy egy jelentős javuláson mentek át gazdaságilag. Lengyel? Sokan vannak, eléggé vallásosak, és így tovább. De mire büszkék? Fogalmam sincs mit válaszolnának. És én?

    Hát az ország eredményeire, ahova tart, amit elért a rendszerváltás óta, na azt még véletlenül sem említeném meg. Remélem nem is olvassák a különböző felmérések eredményit rólunk, nem túl szépek. De beszéljünk amiről érdemes.

    Sport, igen erről érdemes. Sportnemzet vagyunk és kész. Nézzük csak meg az olimpiai érmek számát, és a csapatsport eredményeinket. Kivéve a csodás focinkat természetesen. És erre tök jó hivatkozni (főleg egy olyan országba kitelepülve, ahol 80%-a a lakosságnak rendszeres túrázó). Erre legyünk büszkék, még ha semmi közünk sincs hozzá többségünknek.

2012-es olimpia éremtáblát megnézve. 

9. Magyaro. (8 arany, 4 ezüst, 6 bronz)

27. Románia 

30. Lengyelo. 

32. Töröko. 

34. Litvánia 

35. Norvégia (2, 1, 1)

37. Svédo.

57. Thaiföld

63. Bulgária

...

2010-es téli olimpia éremtáblázat

4. Norvégia (9, 8, 6)

7. Svédo.

15. Lengyelo.

Magyarország (semmi)

   Norvégoknál természetesen a téli sportok vannak előtérben, és összeadva az érmeket jobban állnak mint mi, fele lakossal. Akkor ők még inkább sportnemzet.  De a téli olimpia az eléggé leszűkíti a nemzeti érdekeltségeket (nem mintha a kajak-kenu, vízilabda a világon mindenhol nemzeti sport lenne). De mindent összevetve erre tényleg büszkék lehetünk. Sportban igenis jók vagyunk... bár ha ténylegesen nézzük, akkor nem hiszem. Lakosság hány százaléka sportol, mozog rendszeresen? A nemzetet nem az ott élők alkotják?

   

   És még mire???

Szokott dolog felemlegetni tudósainkat, de szerintem ez árnyalt kép, mert legtöbbször a végleges tudást, a hátteret már nem Magyarország biztosította számukra, ill. lehet csak származásában magyar, de nem is Magyarországon született. Ilyenkor persze dagad a magyar mellkas, nincs ám szidás, hogy a "köcsög" kitelepült magyar... milyen viszonylagosak a dolgok igaz? De mindent összevetve legyünk büszkék.

   És még mire??? 

Kultúra, építészet... De erre minden nemzet büszke lehet annak ellenére, hogy ez inkább "adottság" (mert valamiben lakni kellett, valamivel szórakozni kellett). Legyünk mi is büszkék.

   Megérkeztünk, erre akartam kitérni. Honnan jöttünk, hova tartunk mi itt hárman Norvégiában. Ugye a divat minden területen megmutatkozik, ez alól természetesen az építészet sem kivétel. De nem is kell ez ellen feltétlenül tenni. Az idő úgyis megmutatja, miből lesz érték, mi az amire később is úgy tudunk tekinteni, mint egy "alkotásra". Mik a magyar építészet sajátosságai? Nem tudom, nem vagyok ennek (sem) a tudósa. Ellenben egyet tudok, a parasztház. Nem tudom mikor és honnan jött, de egyszerűen a rabja lettem a magyaros parasztháznak (viszont tudni kell, nem elmúlott, de itt Norvégiában az itteni "hagyományos" építészet teljesen betalált, főleg a sok-sok képen szereplő hytte-k). Barátaink jóvoltából Norvégiába való kiköltözésünk előtti 1,5 hónapban Balatoni lakosok lettünk. Volt végre alkalmam egy nap végigkocsikázni a Balaton felvidéken. Rohanás volt, gyerekkel nyáron autóban, nem a legjobb a napot eltölteni, de mielőtt kijöttünk kíváncsi voltam. Csak pár képet készítettem, és mit tapasztaltam. Fantasztikus dolgokat lehet kihozni a parasztház stílusból, Balaton felvidékre, a magyar falvakba ez illik a legjobban és kész. Itt Norvégiában a legtöbb ház hagyományos kinézetű (vidéken tuti), de ettől belül még lehet "hi-tech". És ez egyben a legnagyobb bajom. Lassan alig lesz parasztház, pedig sokat meg lehetne menteni, ill. mintájára újraépíteni. Sajnos a lakosság nagy részének nincs tőkéje megfelelő állapotúra "kipofozni" házaikat. De menjünk végig egy falun, és képzeljük el, hogy az összes ház takaros, nincs az udvarokon a ház után ól, meg még egy és még egy. Fantasztikusak lennének falvaink, sokkal de sokkal nagyobb turisztikai vonzerővel. Ebben biztos vagyok. Mert vannak példák, Tihany ami az egyik legkézenfekvőbb, de van egy igazi gyöngyszem is. Lehet van több is, én ezt ismerem, ez volt hozzánk közel. Vérteskozma. Jó tudom ez nem lehet egy általános példa, üdülőfalu szerűség ez inkább, lehet több külföldi tulajdonossal mint magyarral, de elképesztő. Csak ha töredékében néznének így ki a falvak. Ajánlom mindenkinek. És akkor már nincs messze Várgesztes sem legalább. Kőhányás (az a pár ház), Bakonykúti szintén gyönyörű falu, ott is sokkal de sokkal jobb a szép házak aránya a magyar átlaghoz  képest. Tudom sosem fog megvalósulni, de mennyivel szebb volna az ország, ha nem is lennének átalakítva modernizálva, de legalább eredeti állapotúak lennének a parasztházak, persze belül modernizálva, a kor követelményének megfelelően. Skanzen lehetne az egész vidék, ország. Miért nem lehet ezt támogatni? ÁFA vagy bármilyen kedvezménnyel, aki ilyet épít, felújít annak valamilyen formában "segítséget" nyújtani? Mert az a valaki igenis értéket teremt a hagyományok ápolásával. Én így gondolom. Ha kint nyugaton sehol sem gáz a régi hagyományokat akár így is ápolni, akkor odahaza miért idegenkednek sokan ettől? Nem csak a "mediterránban" lehet ám gondolkodni. Ezért hiszem magunkról, hogy értéket teremtettünk odahaza, az immár nem a "mi házunkkal". Engem a hideg kiráz az én NAGY MAGYAR vagyok emberektől. Én már nagyon nem tudtam azonosulni Magyarországgal. Főleg a különböző cikkek kommentjeiből jött át, mennyire szétszakadt az ország, mennyire utáljuk egymást. A nagy magyaroknak szeretnék példával szolgálni, hogy én nem nagy magyarként szerettem volna valamit megmenteni a régi hagyományokból. Remélem valamennyire sikerült. És folyamatosan megy bennem a harc, hogy mit meséljek Magyarországról, ami tényleg érték, amire büszkék lehetünk, vagy amivé lettünk.
     Ha valaki akar nekem segíteni, jöhet példával, mit meséljek a Norvégoknak, miért nálunk költsék el nem kevés pénzüket. Thaiföld nagy sláger náluk annyit mondhatok. Rengeteg Norvég hapsinak thai a felesége. Pedig mennyivel szebbek a magyar nők. Várom a segítséget, mit mondjak nekik?
    Volt egy tervem, hogy lefotózok odahaza annyi parasztházat amennyit csak tudok, nem jött össze. Azért pár képet felrakok nosztalgiázás okán, közte volt házunkat is. És legközelebb majd már a norvég építészet (vidéki) lesz terítéken, főleg ha már lesz igazi rálátásom... (folyamatosan frissítem a képekkel)

 Első négy kép Bakonykúti

 Vértessomló, Várgesztes felé vezető úton, egy új falu születése...

Kőhányás, pár ház mindösszesen, nagyon szép környezetben

 A csodálatos Vérteskozma, hibátlan házakkal

   Ez a pár ház talán Sukorói vagy Velencei, innen még vannak képek, majd töltök, és keresek Gántról is. Akinek van ideje, egy Gánt, Kőhányás, Vérteskozma, Majk és Vértessomló útvonal tökéletes kikapcsolódás. De azt hiszem, bármelyik faluban találni valami érdekeset. Ha pedig velencei tó, ki ne hagyja senki Nadapot...