Moha

   Muszáj megemlékeznem egy pici faluról. 4 évet éltünk ott, és pont mire kiélvezhettük volna, indultunk útnak. Én nagyon szerettem, csendes, nyugodt jó fekvésű település, közel Fehérvárhoz. Sőt azt kell hogy mondjam, a legjobb a megyében, mert ha falu akkor legyen pici, ha meg nagy akkor meg inkább város, nem? Persze ez túlzás, de én így gondolom azért. 

    Sőt van nekik egy szép hagyományuk, a "tikverőzés". Tessék utánakeresni, húshagyó kedden pedig megnézni. Mit lehet még mondani a faluról. Egyszerűen jó ott élni, és nagyon szépek a lányok arrafelé. És nagyon jókat lehet kerékpározni a környéken, kicsi a forgalom, és teljesen kész a kerékpárút Fehérvárig.

    Előző bejegyzések egyikében írtam a parasztház vonzalmamról, egy ilyenben éltünk mi is, nosztalgiázás okán rakok fel pár képet, az új tulajdonosok utólagos engedelmével. Leginkább saját munkából, és baráti segítséggel épült, nagyon sok újrahasznosítással. Ezért szeretem ezeket a vidékies házakat, mert nyugodtan lehet kísérletezni, nem kell mindennek az élén állnia. Ezért tetszik már most nagyon Norvégia. Itt is nyugodtan lehet "kibontakozni", és neki állni saját kezűleg is a munkálatoknak. Ahogy teszik a helyiek is. Fával meg amúgy is könnyebb és jobb dolgozni. Látszott a házunkon is, hogy a fa kihagyhatatlan nálunk. Itt meg szinte lehetetlen kikerülni...
      A ház, nem eladásra készült...