Barnabás válogat
Vasárnap is nekiindultunk, gondoltuk most máshová megyünk havat járni. Nem sikerült, ugyanoda jutottunk mint szombaton. Vagy 4 helyen megálltunk, de sehol sem tetszett Barnabásnak. Mivel nem beszél, csak sírt és makacskodott ahol kiszálltunk. Végül felmentünk ahol előző nap voltunk. Na ott már minden okés volt. Bár nem mentünk sokat, nem aludt jól, fáradt volt. Így nem sok kép készült, viszont gyönyörű napsütéses idő volt. És a legszebb ilyenkor az árnyékos oldalon az lilás szín szerintem...
.jpg)
.jpg)
.jpg)
Ilyen a főút Oslo és Bergen között... és hol az autópálya? Ez az, teccik látni. Én viszont nagyon szeretek ilyen úton vezetni...
Szia Tamás!
VálaszTörlésA Határátkelős -szeptember eleji-megjelenés óta rendszeresen olvasom a blogodat.
Gyakorlatilag függő lettem, és mindennap fellépek hogy van-e új írás.
Nagyon tetszik norvégia, illetve a skandináv országok, és főleg az a mentalitás ahogy élnek, és egymást élni hagyják, nem foglalkoznak egymással, nem zavarják egymás köreit feleslegesen.Az eddig kiposztolt tájképek mellé már-már hiányoltam az "egyszerű" hétköznapi képeket/ovi, autók, emberek, egy egyszerű közért stb/ de látom ezt is lassan megkapjuk.Az írásaid csak úgy fénykép nélkül is tetszenek, életed tényleg legjobb döntését hoztad.. sajnálom hogy én nem tudom átlépni a saját árnyékom családostul.
Szia
VálaszTörlésÖrülök, hogy azért akad akit érdekel, és nem csak magamnak írok, bár az sem lenne baj. Igen lassacskán becsempésződik az itteni élet, főleg hogy egyre többet beszélek az itteniekkel. Bár leginkább ez a többi bevándorlóra igaz a norvég kurzusról. Úgyhogy majd szép lassan lesz minden, csak tessék kivárni. Élvezettel mutatom be egyébként az "életünket", mert engem nagyon megfogott már most Norvégia. Mielőtt kijöttünk próbáltam én is elolvasni az innen érkező blogokat, hogy legyen valami elképzelésem, és most hogy én is írok, talán színesebben feltárjuk az itteni valóságot a "kollégákkal". Már csak azért is, mert ide nem a legolcsóbb a nyaralást megtervezni, és meglátni az itteni életet Magyarországról. Nem könnyű az árnyékot átlépni, ezt tapasztaltam, viszont most átlépve, bárcsak előbb megtettem volna (asszonyság már 2006-ban mondta menjünk valamerre, de akkor lehet nem Norvégia lett volna), ez a nagy igazságom...