ez is valami...

   Pár hír felőlünk. Jövő hét pénteken költözünk, én járok focizni, és telnek a napok, lassan itt van 2014. Na ezzel nagyot mondtam, igaz?

   Egyre jobban összecsiszolódik a társaság a norvég kurzuson. Kirajzolódnak a viszonyok, kit is értek meg jobban, és ki az akit nem. Van akit csak egy kurzuson láttam eddig, de most is csatlakozott egy litván srác a csoporthoz, így mindig van valamiféle változás. Az biztos, hogy a Thai, Fülöp-szigetek és azon környékieket nehezebben értem. 

    De egyre többet megtudunk egymásról. Érdekes. És mondhatnánk, ez hiányzik Magyarországból. Azért így színesebb lesz az ország, bárki bármit mond. Csak, ha lehetne szelektálni a beilleszkedni akarókat kiválogatva. Mert nem kérdés, aki szán időt a tanulásra, az többé kevésbé részese akar lenni a norvég életnek. Erre egy érdekes példa a thai nők esete. Az itteniek döntő többsége feleségül megy egy norvég hapsihoz (ugye a Norvégok szeretnek oda menni nyaralni), és természetesen így kerül Norvégiába. A közeli események ismeretében is, nem éppen elítélendő módon azt gondolom. Nekik ez egy esély a normális életre, más talán nincs is. Hogy miért mondom? 

   Oom, egy tök jó fej és jó értelemben hibbant thai nőszemély. Ő is így került Norvégiába. Pont a héten mesélt egy kicsit magáról, hogy odahaza alig járt iskolába, dolgoznia kellett (legtöbbjük milyen érdekes, de "kajáldákban"), a thai nyelvet leginkább beszéli, írni olvasni nem annyira (mondjuk megnézve a nyelvet, nem is csodálom) tudja. Csoda ha menekült onnan? Mondjuk azt tegyük hozzá, hogy a norvéggal is hadilábon áll, és az angollal is, amit én is még csak tanulom (ugye), így lehet nem száz százalék a története, de azt hiszem a lényeget értettem. És hogy beszélnek otthon? Próbálnak norvégul, és közben pedig telefonba írogatnak egymásnak, és próbálják megfejteni egymás "beszédét". Közben pedig nagy pecás, fogott is előző nap egy szép nagy tőkehalat. És mutatta addigi trófeáit. Voltak köztük igen szép példányok is. 

   Három hasonló cipőben járó távol-keleti nő jár órára, mondjuk ők már jól beszélik a norvégot (én alig értem őket).

  Ugye van még bolgár (autószerelő -7 autója van-, felesége(?) zenetanár, vagyis láttam a suliban zongorázni gyerekekkel, ők alig járnak órára, jól beszélnek több éve itt vannak), litván, lengyel, török, spanyol és én. 

   Az új litván tanulónk jobban beszél mint én, nem először van Norvégiába, ő ilyen jövő-menő fajta, gondolom nem szándékosan, de most így talál munkát (ő is autószerelő, de amíg nem tudja jobban a munkát nem tud abban dolgozni). Szintén nagy pecás, mutatott szép fogásokat, ami tetszett a lepényhal. Majd kifaggatom őket, hogyan működik errefelé a pecatudomány, és mi kell hozzá. Annyit mondott, hogy makrélát mindig lehet fogni és nagyon finom. Látni láttam már pecásokat makrélát fogni, csak nem tudtam hogy az az. Ebből is mutatott egy hatalmas példányt amit kifogott. Nem kérdés, egyszer én is botot ragadok, és legalább itt izgalmas, mert pergetni kell, nem csak bedobni aztán malmozni. 

    Spanyol vonalról tudok még jobban nyilatkozni, mert jár egy házaspár (30 körüliek), és velük már többet beszéltem. Illetve van még egy egyke spanyol leányzó. Csak röviden. Ő Norvégiában tanult egyetemen, nem Norvégul, hanem angolul, mert soknemzeti oktatás volt, angolul. Ezért jár norvégra. És hogy mit keres itt? Gondolom megtetszett neki, mert tanult még többek között Brazíliában is (de lehet Argentínát mondott?). Ha jól emlékszem geológusnak. Egyébként lényegében szomszédom, mert ő is abban az turistheim-ben lakik amiben mi. Ő a kommunánál dolgozik. 

   A házaspár pedig zaragozai. És igen, ők a munkanélküliség ellen jöttek el. A hapsi szakács az egyik hotelben, a csajszi is ott dolgozik. Nem tudják meddig maradnak, lehet tovább állnak majd itt Norvégiában máshová. Amit tök bírok, mikor a spanyolul beszélnek egymással, a litvánok litvánul, a thai hölgyek meg... na az tényleg cifra. Visszatérve a házaspárra, a hölgy gyárt ékszereket, hazaküldi ott eladják még pluszban. És felcsillant a pasi szeme, mikor kérdezte, hogy Real Madrid, mondom ááááááá, szuper. Barcelona? ááááááá, szuper. De mondom ne örülj, mert német foci. Zaragozaiként nem hinném hogy másnak kellene ugye szurkolnia. Ha maradnak, velük lesz téma bőven, mert őket jól megértem, és azt hiszem viszont. 

   Fogom még folytatni a tanfolyami életeket, ez csak ilyen étvágygerjesztő volt, azt gondolom érdekes sztorik fognak születni. 

     Foci. Minden hétfőn este 8-tól majdnem 10-ig. Kétszer voltam eddig (köv. hétfőn pedig nem tudok menni sajnos), az első alkalom megsemmisítő volt. Mint aki egész életében dohányzott volna. Alig kaptam levegőt, másnap úgy köhögtem mint aki kiköpi a tüdejét. Azt hiszem újra használatba fogtam tüdőm elveszettnek hitt részeit. Nem számítottam másra, mert utoljára 2007-ben (vagy 2006-ban?) fociztam. Futásba újra bele kell jönnöm. Ilyen Holland-Magyar szindróma történt. Viszont másodszor meglepődtem magamon, ha így fejlődöm tovább, még behívnak a Norvég válogatottba (rájuk is fér az erősítés, nem sikerült valami fényesen a VB selejtező). Szóval tök jó, Timo (német srác, akiknél voltunk látogatóba) hívott meg, és szoktunk volt lenni 12-18-an kb. Bár a Norvégokat nem értem, viszont tudok magyarul "anyázni" legalább magamra. Jó lesz ez, és nagyon klafa az itteni sportcsarnok, Reinar a házigazdánk volt az építési vezető, mint kiderült nemrég. Majd erről is írok még.

   Aztán meg költözünk jövő héten, lényegében készen van a lakásunk. Bár nekem rossz sejtéseim vannak, lehet mégsem sikerült túl jól a két szint közötti szigetelés. Lehet majd ők is rájönnek erre, csak jobb lett volna előre letesztelni nekik. Februárban szülnek a főbérlőink, lehet mi sem alszunk majd? De ne legyen igazam. Pedig a feltétel adott volt jól megcsinálni, én láttam. Na mindegy. Erről is lesz beszámoló még a későbbiekben. 

   2014. Hiányzik valakinek? Kíváncsi vagyok itt hogyan telnek az ünnepek, az üzletek már tele, mint odahaza különféle dekorációs tárgyakkal többek között. Folyt. köv...

   Szerdán megjött a tél ide Éidfjordba is. Bár ez még nem marad így, nappal is mínusz volt tegnap.