hokizunk? 500

Két jégkorongos hír következik, így a BL meccsek szünetében. Jó is ez kontrasztnak. Mindig elmondom, hogy hála az égnek, mindenki azt szeret amit akar, azért rajong aki szimpatikus neki, nincs kényszer, de akkor is...

Focihoz mindenki ért, talán ezért, szinte semmi nem kell hozzá, csak egy labda, és már lehet is űzni, talán ezért a legnébbszerűbb sportág a világon.

Persze a foci is óriásit fejlődött az évek alatt, de ahová maga a focisták jutottak. Ép ésszel nem lehet értük rajongani. A színészkedések, a... nem is folytatom.

Ellenben a hoki. Nem a frizura, a pózolás a fontos, hanem a játék maga. Van is különbség (még ha össze sem lehet hasonlítani a körtét az almával - miért nem?) a játékban, nem is kérdés. Egy igazán jó jégkorong meccs, az tényleg maga a tömény adrenalin bomba, üresjárat nélkül. Nálam okosabbak nyilatkozták, hogy a hoki az egy igazságos sportág, ritka, hogy nem a jobbik nyer. A fociban azért ez nagyon nem így van.

A fociban mindenki "szépfiú" akar lenni, úgy is viselkednek. Nem sok tartás van bennük. Rengeteg jégkorong meccset láttam, ott van alázat. Ott nem lehet szépfiúskodni, nem kicsit férfiasabb sport.

Pár éve, ha jól emlékszem a Boston játszotta az NHL finálét (meg is nyerték), és az egyik legjobbjuk (talán Marchand) törött bordával játszott. Egy olyan sportágban, ahol elkerülhetetlen a testi kontaktus. 

Lehetne a példákat sorolni, aki látott ilyen és olyan meccset, az tudja mit akarok mondani. Lehet nincs igazam, és a jégkorongozókról kevesebb hír jut el hozzánk, hogy hogyan pózolnak a facebook-on a szuper járgányaikkal és egyéb ilyen fontos tudnaivalókról...

De már volt, hogy példálóztam a jégkorongblog-os cikkel. Most is ez jön, mert ilyet focistától sosem olvastam még (jó, nem is kerestem), pedig nagyon sokat elmond a profi jégkorongozók alázatáról, és a játék szeretetükről. Komolyan, a legjobb olvasmányok között vannak ezek a cikkek. 

Azért is aktuális ez, mintha én kértem volna, hiszen a világkupa folyamán már írtam, mennyire örülök a kis nemzetek, és nem hokinemzetek játékosainak. 

És erre itt van a duplán érdekes Mats Zuccarello írás.

Duplán, hiszen ő norvég, és mint ilyen, a nagy NHL nem sok Norvégot látott még, valamint azért, mert nem én mondom, hanem ő nyilatkozik a saját népéről, országáról, és nagyon érdekes dolgokat említ. 

http://www.jegkorongblog.hu/2016/10/19/igy-jatsszuk-a-hokit-norvegiaban/#post-186522

Mindenki figyelmébe ajánlom, a focistáékba legfőképp. Ha elolvasnak néhány ilyen cikket hokisoktól, és kicsit elgondolkodnak, talán jobb játékossá is válnak egyben.

A másik hír pedig, hogy az egyik nagy kedvencem (talán a legnagyobb), Marian Hossa az 500-as klub tagja lett. 500 gól az NHL-ben. Eddig 44 hokis tudta ezt elérni. 79-es szültésű mint én, alig több, mint egy hónap van közöttünk, én meg lassan húzom a beleimet a földön. De valamennyire én is kemény vagyok ám, majd visszagyűrködöm.

http://www.jegkorongblog.hu/2016/10/19/nhl-2016-oktober-18/#post-188108

http://www.jegkorongblog.hu/2016/10/19/hossa-felezredik-talalata/#post-188124