képes album

Nem érem utol magam az az igazság. Bejegyzések félbe hagyva, rengeteg van az előkészületi stádiumban, viszont én meg leginkább lassan téli álmot aludnék.

Persze az is igaz, jól szórakoztatom magam a bloggal, ha csak magamnak készítem már akkor is. Hogy miért? Mert olyan témák kerülnek elő, amik milyen érdekes, érdekelnek, tehát nem rossz ezekkel foglalkozni, ha pedig a képes bejegyzéseket nézem, legalább visszanézem többször a fotókat.

Így mindig újabb és újabb bejegyzésbe kezdek, ahelyett, hogy befejezném az előzőt.

Tehát, továbbra is éljük jelentéktelen életünk, mint a világ 99,9999999999%-a, de próbáljuk megtalálni örömünket, és jól érezni magunkat. Például ha megyünk kirándulni...

lassan tényleg jön a lovas bejegyzés

a szokásos kanyar Bu-n.

spot

Ritkán jutunk el a hídra (gyalogosan), mert Barnabás fél lemenni. Most viszont kicseleztük, ugyanis a biciklivel már más a helyzet. Félt így is, de csak legyőzte a félelmét. Azért kellett, mert a másik oldalon van egy gyér forgalmú út, jókat lehet ott bringázni (csak most voltunk először - biciklivel), hepe-hupás, fel és le.

Ilyen a látvány az útról, nem teljesen jó képek, hiszen Barnabás nem szeret megállni, ha meg is állunk mozog a bringa, így tekerés közben, fél kézzel ez sikerül. Ajánlom jobban megnézni a sziklák között a hytte-hez tartozó teraszos teraszt. Biztos rossz lehet itt pihengetni...

Erről beszéltem, jó kép lehetne, ha nem lenne ferde...

Eidfjordot nem lehet látni, csak a strandját, pont középen szemben. Eidfjord innen nézve jobbra tőle.

Szintén egy kép a lovaglásból. Milyen rossz nekünk, hogy fel kell ide másznunk időnként.

Eidfjordot Øvre Eidfjordal összekötő régi út. Most már csak kerékpár útként funkcionál, a főút a hegybe vájva.

Mély a tó, félelmetesen sötét. Elég sok hallal (pisztráng gondolom).

Nem semmi élmény itt bringázni, némi alagút is akad.

Øvre Eidfjord. 6-7km Eidfjordhoz. A baj csak az, hogy nincs végig kerékpárút, és két-három szakaszon a főúton kell tekerni.

Ezekkel a kecskékkel gyakran összefutunk, látszólag gazdátlanok, jönnek-mennek, most talán épp haza.

Rége-régről már vannak innen képek. Barnabás az utóbbi időszakban (lassan 2 éve) nem akar feljönni kiráándulni. Most újra bepróbálkoztunk, a biciklizés és lovaglás hatására. Bejött, élvezte, nem volt semmi probléma. Mintegy 2,5-3 órás menet volt.

Egy rövid periódust kivéve, gyönyörű az ősz. Szeptember és október is, itt éppen kb. 20 fok volt. A Hardangerviddán, szeptember végén. Nyáron is ritka az ilyen. 

Az első itteni extreme meleg nyarunkat kivéve, az a tapasztalatunk (és ezt is mondják a helyiek is) hogy a tavasz és az ősz nagyon szép tud lenni, de a nyár... idén is szakadt és hideg volt szinte végig.

Imádom itt is az ősz szineit. A legszebb évszak. Tavaly ilyenkor havas volt még, a megmaradt hó miatt.

Idén sem volt időm elmenni a Hardangerjokulen-ig. Ami késik...

Az idei utolsó tengerjáró. Ritka pillanat, már szürkületben megy el. Aida Sol a hajó, szeptember vége, és 8 óra magassága.

Az igazi Hardangervidda oldal. Nem messze a fenti kirándulás helyétől, csak az út jobb oldalán, ahol kezdődik a nemzeti park.

Itt van a másik kavicsos út, ami kb. 11 km-t vezet be egy hytte-ig. Be is lehet hajtani autóval (díj ellenében - volt is elég nagy forgalom, a franc essen belé), de mi kerékpározni jöttünk. Egy hétre a másik kirándulás után, szintén szikrázó napsütésben, de mintegy 10 fokkal hidegebb időben, és 40km-es szélben. Ez azért már csípősebb volt.

Már semmi króm sincs az autón. Az egyetlen hely mondjuk csak a lámpáknál keresztbe futó osztás volt, de most már matt fekete, sokkal jobban áll egy ilyen gépnek. Krómnak helye nincs egy Avalanche-on.

Szerintem a legszebb (ha lehet szép egy ilyen batár) pick-up (az utána jövő generáció szerintem rondább), csak a Ford F-150 Raptor jöhet még számításba. Az átlagos japán odahaza is létező pick-up-ról ne is beszéljünk. Nem egy kategória.

Ez nem az a hytte. Nem mentünk végig az úton, csak egy órát befelé, majd vissza. Carmen nem oly profi, és azért ha látszólag nem is tűnik annak, de vannak elég szép kis emelkedők.

Arra még jó sokat tart a Hardangervidda. Valahol itt a mindenségben volt a rénszarvashalál villám által. Semmi fa, semmi menedék. 60-70 km a Vidda déli oldalán fekvő út. Addig bizony semmi, csak menedékház esetleg.

A Hardangervidda úttalan lényegében, ez a 11km-es út talán az egyetlen, ami létezik.

Várva a telet. Azóta egyébként már megjött az első hó, persze nem sok, szeptember legvégén, 

Erre csak részben jártunk eddig. Itt például igen,

Itt pedig még nem. A tónál tábla, hogy úszni és minden szennyező dolgot művelni tilos...

Az én kedvenc környezetem. Fák még vannak, de már eléggé fent, patakok, tavak, vízesések között. Nem lehet fotóval visszaadni. 10 fok volt talán, de napsütéssel nem is kell több egy kiránduláshoz. Ilyenkor lehet szabályozni a ruhával, de 30 fokban hogyan?

Az ősz színeivel főleg parádés.

...ugyanis ez Ulvik ivóvíz ellátása. Nem tudom akkor mi van a halkakival és egyebekkel. Pont a pár úszó emberke számítana? Mondjuk ki akar belemenni egy max. 10 fokos (nyáron) vízbe.

az igazi zöld kirándulás...