kirándulni voltunk délután...

    Délelőtt elég rossz idő volt, esett is. Carmen meg úgy is aludt (éjszakás volt), így délutánig vártunk a kimenetellel. Megakadt a szemem valami "vízesésen" itt nem messze, kb. 12km. Gondoltam nézzük meg. Nem valami szuper út vezetett oda (nagyon apró ledöngölt kavicsos út, amúgy meg simán járható), vagyis még tekergett volna felfelé az út, de jó hogy leraktuk az autót. Mert elég szép látványban volt részünk azt gondolom. Most, hogy rákerestem a térképen, nagyon az út elején raktuk le az autót, legközelebb egész napos program lesz. Illetve, ha egyszer lesz biciklim jó kis túra lesz, mert mondanom sem kell, jó meredekké vált az út. Meg kell mászni a hegyet. Egyre inkább látom, hogy miért van ennyi turista errefelé (bár ez egész Norvégiára igaz lehet). Szóval gyerekkel követtük az utat ebben a völgyben, és itt találtuk ezt a vízesést. Utána, mert jöttek felhők, persze csak akkor venni észre mikor már fölénk érnek, elkezdett esni. Persze mi az autóban hagytuk az esőkabátokat, amiket már írtam, mindig nálunk kellene hogy legyen. De az esőből nem lett semmi. Viszont mi ha már az autóhoz értünk felmentünk megint a Voringsvoss vízeséshez. Most napos idő volt, és alig néhány turista. Szép volt jó volt, majd még visszatérünk oda is. Én biztosan, végigmenve a folyó partján, ott lenn a mélyben. Egyszer...

 Málna és szamóca, az útszéleken rengeteg van, és finom. Pici, de finom.

A zöld táblán látszik, hogy 300 méter és 182 méter magas a vízesés. A másik térképen pedig a két világoskék folt az örök hó, gleccserek.