Transportmessa med Barnabas

Mindig magyar cím, ugyan már. Talán eljön egyszer az az idő, amikor norvégra váltok... az annak a jele lesz, hogy... tudok norvégul...

Igen, sikeres hétvégén vagyunk túl, megjártuk a kamionos fesztivált. Nem volt egyszerű történet, azt sem mondanám, hogy nem volt fárasztó. Az volt. És hogy jó volt-e? Igen az. Ennyi a bejegyzés, viszlát!

Na jó, picit azért kiegészítem. Csütörtökön indultunk nagyon szép időben, egész napunk ráment, nem siettünk, és tudtuk is, hogy nem fogunk aznap kimenni a fesztiválra. 

 Csodás volt az idő a Hardangervidda-n is, kár hogy nem álltunk meg többször.

Elég nekünk a péntek és a szombat. A szállodai szoba szerencsére a főútra nézett, így Barnabás tudott melegíteni, hatalmas volt a teherautó és a buszforgalom. Pénteken kicsit borongósan kezdődött a nap és olyan 11 óra körül értünk a fesztivál területére. Ami egyébként az Oslo-i nemzetközi reptér mellett feküdt. Gardermoen ha mond ez valakinek valamit. És egy versenyzésre is használt aszfaltcsík, drag versenyek színhelyéül is szolgál, erről a jó vastagon felgumizott aszfalt árulkodott. 

Rengeteg volt a kiállító. Sok-sok fantasztikus kamionnal, persze itt nem feltétlen ezen volt a hangsúly, hanem a felépítményeken, szakkiállítás volt ez. Természetesen mindenki próbált minél szebb kamionokat kiállítani és odavonzani a jónépet. Pénteken nem volt nagy tumultus. Több kevesebb sikerrel sikerült végigmennünk rajta. Bár időnként Barnabás megmakacsolta magát, nem tudtuk ilyenkor mi tetszett vagy mi nem neki. Mondjuk az biztos, ha beindítottak egy kamiont, az nem jött be. 

 ez nem egy átlagos méretű fülke, teccik látni?

 majd lesz egy külön bejegyzés a látottakról, ezek csak ízelítők

Voltunk kb. 3 órát, de elfáradván visszatértünk a hotelba. Majd bejelentkezett Wiggo, hogy nemsokára ő is kiér a fesztiválra, úgyhogy nem sokat pihentünk. Visszatérvén kicsit nehezebb volt Barnabást újra bevinnünk, sőt időnként nem kicsit. De elmentünk a Bring standjához, ott voltak összegyűjtve az ajándékok. Nem "sok", de erről majd később. Közben fáradtunk mindannyian, Wiggo is láthatta, nem olyan egyszerű történet ez, Barnabás akkor van leginkább el, ha arra mehet amerre akar, "kényszeríteni" nagyon nehéz. Várt rák viszont, este fél nyolc körüli  időpontban az egyik felüljárónál a konvoj. Ami szerencsénkre pont a hotel mellett volt, így ismét hazamentünk egy rövid pihenőre. A konvojhoz lett megbeszélve egy fotózás a transportmagasinet nevű kamionos újsággal (azt hiszem ez a legnagyobb itt Norvégiában), illetve a fotózás folytatása majd a fesztivál területén szombatra. 

Elég sok ember összegyűlt a hídon, és vártuk a több mint 250 fős konvojt. Kicsit késtek, bár Barnabás nem unatkozott, mert jött bőven dolgozó kamion is. Neki mindegy volt, hogy konvoj vagy nem. Egyébként furcsa volt, mert a TV2-ről semmi hírünk nem volt, pedig érdemes lett volna ide kijönniük Barnabáshoz, így jártak. 

Késés annyiból volt rossz, hogy a fotózás nehezebb volt, erősen beszürkült a végére, viszont a fények miatt látványosabb lett. A magazintól a fotós/újságíró elmondta, hogy 8 éve az első konvojnál még egyedül állt itt. Most nem...

Aztán csak jöttek és jöttek a kamionok. Eleinte nem volt felhőtlen Barnabás öröme, mert az összes nyomta a kürtöt rendesen, és ez sok volt Barnabynak. Idővel megszokta és hozta a formáját. Én is csináltam sok-sok fotót, és közben pedig Barnabást is fotózták, illetve közben beszélgetett velünk az újságíró. Rendhagyó riport szerűség volt ez, mit ne mondjak. Élveztük mindannyian, ekkor éreztem azt, hogy na jó, mégis megérte a sok-sok fáradozást. Barnabás teljesen odavolt, én is teszem hozzá.

https://www.youtube.com/watch?v=nDF8qvHGhhc

(Valamiért nem tudom beszúrni ide a videót - pont ezt nem találja a blog keresője - , így marad a link. Barnabás az utolsó 10 másodpercben szerepel benne, illetve előtte is egyszer feltűnik valamikor.) 

 cserébe egy kép

Szombat délre lett megbeszélve a fotózás a fesztiválon. Mi tartottunk tőle, hogy Barnabás nem akar majd bemenni, de a nagyobb érdeklődés és e miatti nagyobb buszforgalom a parkolóban eldöntötte a kérdést. Naná hogy bemegyünk. Közben délelőtt bejelentkezett a TV2 is. Mi azt gondoltuk dobták az ötletet. Viszont azt hittük talán lesz egy jobb riport is ha már jönnek, de csak egy kamerás jött Barnabást felvenni. Ezek szerint elégedettek voltak a TV-nél a csütörtöki otthoni beszélgetéssel. Mindenesetre szerencsére Barnabásnak volt kedve újra végigsétálni a fesztivált, az újságíró a magazintól, a kamerás hölgy pedig a TV2-től pedig rohant Barnabás után. Én bírtam, tessék megdolgozni az eredményért. Tehát félelmeinkkel ellentétesen minden jól alakult, például Barnabásnak módja lett volna beülni egy szuper járgányba, nem mert sajnos. 

Ebbe az elég egyedi cabrio/brutal Scania-ba.

A kamerás hölgy a TV2-től. Háttérben Barnabás számára ismerős Tonerud Transport egy kamionja, sokat járnak Eidfjordon keresztül.

Utána még kitaláltuk, hogy búcsúzásként még elmegyünk a kamionos parkolóba, csinálnak pár képet még. Nagyon tetszett ott is Barnabynak és nekem is, csak már kezdett fáradni, és még előttünk állt a hazafelé tartó út. Elbúcsúztunk végül, itt már a TV2 nem volt kint. Wiggo mi és a magazin riportere voltunk csak már. És szinte senki más. Nagyon jó embereket ismertünk meg ez alatt a hétvége alatt. Wiggo-t természetesen, a magazin újságíró fotósát, és a Bring vezetőit (ők fizették a szállodát stb.) leginkább. De mindenhonnan pozitív visszajelzést kaptunk.

Hazafelé már korántsem volt felhőtlen az út, második fele már esőben telt. Vasárnap pedig a pihenésé lett többé kevésbé.