aztán

aztán hol folytassam, időrendben, vagy a frissebb élményeket gyorsan írjam ki magamból? 

Legfontosabb viszont talán az, hogy új helyen dolgozom két hónapja. Hogy ez mennyire lesz állandó, és hogy alkalmaznak-e hosszabb távon, az a jövő titka. De nem is aggódom. Ezekből pedig az következik, hogy az óvodában jó régen voltam utoljára. Pedig onnan is van ajánlatom. Majdnem csak a bőség zavara áll fenn, a "maszek" egyéb melóimat félre is kellett tennem. Nincs kapacitásom, plusz még egyszer nem csinálom úgy mint Magyarországon. 6-8 óra elég a munkából naponta. 

És mit csinálok? Aminek tanultam. Autószerelősködöm itt a helyi műhelyben. Én, aki nem veti meg az autókat ez egy hazatérés. Koszos munka ugye, de jó. Majd mellékelek pár képet, mennyire nem is unalmas ez. Nem unatkozom, van mit csinálni, mindenki nagyon rendes. Valahogy ez itt természetes. 4-en vagyunk, a főnök, a fia, Borisz Bulgáriából, és most már egy magyar is csatlakozott hozzájuk. Egy kissé nehéz még, leginkább jobb ha megmutatják mire gondoltak, nem oly nagy (mintha amúgy az lenne) a norvég műszaki szókincsem. Az óvodában tanultaknak nem sok hasznát veszem... úgy mint énekek, pelenka, ruhák stb... vicces.

Még mindig tudok röhögni magamon, vajon mi leszek még? 

Fogok tudni majd mesélni jó sztorikat, mondjuk azt hozzá kell tegyem, néha kínai amit hallok, de egyre jobban rááll az ő szavuk járására az agyam. Bár leginkább még mindig következtetek, de jó ez így. Egyébként van lemaradásom bőven, mióta is nem láttam már autót közelről? Nem is emlékszem... de egyenlőre elviselnek, ha meg majd nem akkor lesz más, eljutottam végre oda, hogy nem idegesítem magam. És ez jó...

Persze könnyű úgy, hogy végre úgy élünk, ahogy nagyjából mindenkinek minimum kellene. Semmi extra, csak nyugalom. Itt most leginkább a gazdasági vonalra gondolok, mert azon felül természetesen meg vannak nekünk is a problémáink. De ha már ez kilőve az azért jó. 

Nem is tudom mi a francra vártam ennyit, kapom is asszonytól állandóan, hogy ő már mikor megmondta hogy uccu neki, húzzunk ki. Mekkora igaza volt!!! 

Brutál, hogy mekkora különbség tud lenni, és még csak két éve leszünk kint hamarosan, ebből én fél évet semmit sem dolgoztam. Lehangoló, na nem hogy nem dolgoztam, hanem hogy hol tart Magyarország. Nem is tudom mennyibe került a hazai nyaralás, félek ha összeadom az nem lesz kis összeg. Bár ha hozzávesszük, hogy kaptunk vissza adót, ilyenkor nyáron vagy 1,5szeres a fizu júliusban (a norvég állam kicsit beszáll a nyaralásba, ugye decemberben pedig csak fele adót vonják, így az ajándékozásba is), akkor talán annyira nem is "fájó".

Majd egy bejegyzésben azért nagyjából számolgatok mi mennyi volt az út alatt, hátha valaki tervez hasonlót. Avalanche egyébként olyan 15-15,5 l/100km átlagot produkált, és 8000km-t mentünk. Már csak az üzemanyag nem csekély összeg. De ezt majd külön...

Valami ilyesmi mára, a végén pedig pár kép a melóból. Ja és egy különleges autó a végére most éppen itt nyaral a faluban. 

Az egyik álmom, a cápa gyomrában lenni... 

Ez kakukktojás, ugyanis ez Marius (a főnök fia) Alfája, jó gép, ideje kipróbálnom.

Ez nagy kedvencem, amilyen hangja van... 

 A piros SLC a főnök másik fiáé, szerintem sosme lesz kész, a ponyva alatt egy chevy, a főnökéé.

A különlegesség pedig egy Excalibur, elég gyenge közelről egyébként a minősége, amerikában kicsit más a fontos. Azért látványos, nem igaz? De esőben... kalifornia a terepe.