kirándulgattunk hétvégén...

      Szombaton indult a maraton. Rajthoz sikerült odaérnem Barnival, viszont fotót csak hátulról sikerült a mezőnyről készítenem, mert a kamionok fontosabbak természetesen. Mivel jócskán borongós idő volt, nem gondolnám, hogy könnyű dolguk volt a versenyzőknek, és előtte napokban is bőven volt eső. Mindegy, szerettem volna megnézni az arcukat a befutóban, de erről lemaradtunk. Elautóztunk ugyanis Geilo-ba. 90 km Eidfjortól. Annak fele emelkedő odafelé. Fenn ott a szépséges Hardangerviddán keresztül. Abban bíztam hátha jó idő lesz a hegyeken túl. Nem lett, így "nagybevásárlást" csináltunk. Azért hazafelé többször megálltunk, de nem sikerültek valami jól a képek. És megvolt első stopposunk is. Úgy gondolom itt könnyű a stopposok élete. Egy középkorú férfit vettünk fel, Osloban lakik. Carmennel beszélgettek, kiderült járt már Magyaroszágon, felesége többször is. Hát ja, Osloból Budapestre repülővel hamar megvan.

Geilo, és ami nem látszik belőle. 

  Odafelé 94km, 7,7-es átlagfogyasztással. Hazaérve ez módosult 187km-re és 6,8-as átlagfogyasztásra. Ez annyit jelent, hogy hazafelé kb. 5,9 volt az átlagfogyasztás. Az átlagsebesség pedig oda és vissza is 58km/h volt. Egy 2000 köbcentis benzines kombival. Csak azért írom, hogy látszódjon, itt tényleg nem száguldozik senki, és nem is lehet igazából. Mondjuk hozzá kell tenni, hogy így sem a maximummal mentem, sokszor 80-as max helyett kevesebbel, nem volt forgalom, és tudtam vezetés közben nézelődni. És még annyi látszik, hogy odafelé tényleg inkább felfele mentünk. 

     A többi kép hazafelé az úton készült. Rengeteg tó, ami összegyűjti a hegyek vizeit. Ugye Hardangervida famentes "övezet", viszont Geiloban újra megjelentek a cserjék, kisebb fák. Nagyon szép kék színű némelyik tó, bár képeken nem látszik annyira, napos időben biztos szebb képek készültek volna. Nem kirándultunk, mert Geiloban jól elment az idő, míg végigjártuk az üzleteket. Ugyanazon árak itt is, mint máshol. Persze látni akciós cuccokat, vettük is ezt-azt. 

Itt ez a "szokás". Köveket tenni egymásra. Mi még nem tettünk, de gondolom ez "kötelező", úgyhogy ami késik...

     Vasárnap Eidfjordban sétáltunk, ill. elmentünk a nem messzi vízeséshez, ahonnan már egyszer "jelentkeztünk". Csak most teljesen felmentünk a "tetőre". Rengeteg hajtűkanyar, sokszor egyesbe kapcsolva sikerült feljutnunk. Oda még sokat fogunk menni. Letaposott apró köves út vezet fel, egészen kiváló ehhez képest. Na ott sem tudtunk kirándulni, mert kellett volna gumicsizma. Majd egy képen látszani fog. Még meg kell tanulnunk, hova mit kell magunkkal vinni. Cserébe gyerek rohant lefelé a lejtős úton amin felfelé mentünk (nem tudom hány száz méteres szintkülönbségre másztunk fel), élvezte. Ha lesz bringám, ide nem lesz semmi felkapaszkodni, alig várom. Ja és azt hiszem erre futottak lefelé a maratonosok is, levezetésnek pont jó lehetett.

onnan lentről jöttünk

Jól látszik, hogy ezen a magasságon még vannak kisebb fák, cserjék, de feljebb már csak a zuzmók és talajtakarók, amibe az ember lába 20cm-t biztos belesüllyed, de olyan puha, és vizes... Kell a jó cipő.

Erre gondoltam mikor a gumicsizmáról beszéltem. Ahol lapos ott összegyűlik a víz rendesen.

Sokan kirándultak, tele volt a parkoló így vasárnap idején. A felső képen, nem egy kiránduló látszik. Ő tartozéka a tájnak.

Rengeteg gombafajta van erre, persze mert ideális nekik az időjárás. Vajon ez milyen fajta?

   Összegzésül, jól elvoltunk. De ezek még csak ilyen "körülnézések". Majd akkor lesz az igazi, ha egy napot ott fent eltöltünk. De azt hiszem ez csak egyedül fog menni, Barnabás még nem "felkészült" annyi időre.