laks
Lépten-nyomon nosztalgia tör rám. Nem, nem élek a múltban, sőt nagyon is le tudom zárni, magam mögött hagyni, de van amire jó visszagondolni.
Rengetegszer eszembe jut pont ezért a gyerekkorom, egészen pontosan az általános iskolás időszak. Hogy miért? A norvég természet hatása ez, nagyon gyakran érzem, hogy igen, tényleg megjöttem, hazaértem. Álmaim országa (a természeti adottságok szempontjából nézve)?
Két ilyen behatás ér nap mint nap. Az egyik, amikor lovagolni megyünk Barnabással. Ami neki a lovaglás, az nekünk a sétát jelenti, alkalmanként körülbelül egy órás intenzív mozgással, a fjord felett. Fele út felfelé elég meredeken majd vissza. Mi is kapunk feladatot, három ló lévén, mindenkinek jut egy. Általában én vagyok elől, Barnabás az én "lovamon" ül.
Ez egyben azt is jelenti, a nyugodt lovaknak hála, hogy egy órám van csak úgy csodálni a természetet, és kalandozni a gondolataimban. Élvezem. Élvezem, mert ha természet, akkor eszembe jutnak az otthoni emlékek.
A másik ilyen "behatás" pedig, egy "sima" kis séta tőlünk az erdőbe, a tó irányába. Erről szeretnék most megemlékezni, nagyon érdekes dolgokat láttam a hétvégén. Mérges is vagyok, hogy csak most, három év után.
De mielőtt rátérnénk a címben szereplő valamire, nosztalgiázzunk még egy kicsit.
Mi is volt Magyarországon ezelőtt mondjuk 25-30 évvel (basszus, olyan rég?)? Rengeteget lógtam kint a környék természeti fellegváraiban. Azóta sokat fejlődött Székesfehérvár, de egyben ez rengeteg izgalmas élőhely tönkretételét is jelentette. Nem a belvárosban laktam, de nem is "peremvidéken", mégis volt hova menni.
A fő pontok, a mostani tűzoltóság melletti, de már megszűnt (betemetett) "kistó" (mocsár?), a bele csordogáló patak, a kórház felé folyó csatorna, de feljebbi szakaszon (nem a Halesz-nál, hanem még feljebbi részen a Lehel út-Fiskális út közötti szakaszon), és még egyéb helyek, mint Bányató, vagy már a városon kívüli területek (Szalajka-völgy? például).
És akkor még nem is beszéltünk a pákozdi, vagy a pátkai telkekről, és környező erdeiről. Vagy a pecás élményekről.
De ha nagyon szűkre húzzuk a határt, akkor a "kistó", és a Lehel út menti patak volt a leggyakoribb pont, hiszen biciklivel 5-10 perc volt csak. Akár télen a mínuszokban, reggel 6-7-kor is, persze csak hétvégenként.
Mi érdekes volt ott? Pióca (de rengeteg), naphal, tarajos gőte (a nagy kedvenc), sikló, béka. Piócát, és gőtét rengeteget fogtunk, de főleg a gőte volt a nagy kincs, az iszapba bújt el, onnan kellett kifogni. Ez egyben azt is jelentette, elég tiszta vizek csordogáltak arrafelé.
Aztán felnőttem, a patakot tönkre tették, kibetonozták, az iszapos rész teljesen megszűnt (vajon mennyi védett állat pusztult el?), a kistót betemették, majd megépült mellette a tűzoltóság.
Ahogy eltávolodott az emberfia (én) a természettől, más dolgok kerültek előtérbe, másképp alakult az élet, úgy lett egy beteljesülés kikötni Norvégiában, eléggé bent a természetben. Egészen más környezet, mint amit megszoktunk, de persze ettől még izgalmasabb is.
Sokat tudnék még mesélni, szerintem történtek izgalmas dolgok akkortájt, emlékszem is pár érdekességre, talán majd még beleszövődnek az írásokba.
De visszatérve a jelenbe, és a címhez. Lazac, ezt jelenti a laks. Ez Norvégia legnagyobb exportcikke (mondtam is Marius-nak, hogy na tessék, Magyarországon ott a Merci, az Audi, itt meg az a fő exportcikk, ami éppen ideúszik a partokhoz, és csak ki kell kapni a vízből), és ha minden igaz, ebben világelsők.
A Fjordot az Eio folyó (kb. 2 kilométer hosszú csak) köti össze az Eidfjordvatnet-el. Rövid de nagyon szép és érdekes folyó. Mellette turista útvonal fut, van információs tábla is, hogy ez egy mennyire gazdag lazacfogó hely. De ki látott itt lazacot?
A horgászidény nagyon rövid talán csak a nyári hónapok, és most már tudom is, hogy miért. Akkor egyébként van, aki csak azért jön szerintem Eidfjordba, és ráadásul a legyező horgászással próbálkozva. Tényleg, láttam is fogást, úgyhogy igen, van lazac a folyóban. De, hogy kiváló lazacfogó hely?
Aztán pont tavaly, láttam végre (a folyó falubeli szakaszán, majdnem a házunk magasságában van két helyen is vízlépcső) valamit. A vízlépcső felső oldalán, alacsony vízállásnál (szintén ősszel) látszottak sötét, tekergő hosszúkás halformák, szép nagyok. Mutattam Carmennak, de ő nem látta. Pedig volt szép számmal belőlük. Szent hitem volt, hogy azok lazacok.
És így érkezdtünk el a mostani hétvégéhez. Ha sétálunk, én mindig fürkészem a vizet, kíváncsi vagyok, ha más nem, a vízirigót (Norvégia nemzeti madara) is érdemes nézegetni, ahogy alámerül és játszik a vízben.
Ilyenkor ősszel nagyon alacsony a vízállás, ha kevés az eső, hiszen hó nincs még, ami olvadjon. A tónál, a folyó torkolatához is vezet az út, és mostanság Barnabás szeret lemenni a partra (van olyan pediódus, amikor semmi esély lecsalni Barnabyt). És furcsa mozgások, hullámok tűntek fel. A víz tiszta, sekély (fél és egy méter közötti), bár sötét az alja a kövek miatt, de csak kirajzolódtak valamik a vízben. És igen, megvan, megtaláltam! LAZAC!
Kérem szépen, rengeteg most a lazac a folyóban a tó közelében. Szerintem éppen nász táncukat járják, felúsztak a fjordból, hogy az utánpótlásról gondoskodjanak. Szemre biztos van vagy 50 darab, és közöttük jóegynéhány szép kifejlett példánnyal. Eszembe jutnak a Kanadáról szóló természetfilmek kihagyhatatlan képkockái, a halászó medvékkel.
Kalandos a lazacok élete, az már biztos. Már csak felúszni ezen két kilométeres szakaszon. Felugrani a vízlépcsőkön, a kövek közötti labirintusban, olykor alig vízben. Ha az ember bekamerázna egy jobb szakaszt, biztosan lehetne jó felvételeket készíteni.
Valamikor nemrég olvastam, hogy azért nem minden szép és jó lazac téren. A nyolcvaas években, körülbelül...
A nyilatkozatból kiderül, hogy nem kevés antibiotikumot használtak a tenyésztett lazacoknál. Jelenleg ez már nagyon minimális mértéken van (nem úgy mint Chile-ben).
http://www.vg.no/forbruker/mat-og-drikke/mat/garanterer-for-antibiotikafri-oppdrettslaks/a/23511851/
Lényegében a norvég lazac teljesen antibiotikum mentes lett. Talán nem véletlen (és ha tényleg így van). Mert rácsodálkozik az ember, hogy a stresszmentes, igaz eléggé napfénymentes élet, hogyan van összefüggésben a sok rákos megbetegedéssel és egyébbel? Hiszen egészségesen étkeznek, sok-sok lazac, omega-3... egyik cikk mondjuk írja, hogy nem régmúltra visszatekintő dolog ez a hal tenyésztés, mostanra vált gondolom olyanná amilyennek lennie kellett volna, a sok kutatás eredményeként. Bár én gondolnám, hogy saját (norvég) használatra nem a tenyésztett áru volt a helyi piacon (de ez csak tipp), azt exportálták.
Van egy elismert norvég szakács a faluban. Csinált már sokmindent, volt étterme Bergen-ben is, de elég nagyvilági életet is élt, talán néha kicsúszott az irányítás a kezei közül. Mindenesetre most megnyitott itt helyben egy éttermet (most még elég korlátozott nyitvatartással), leginkább hal specialitásokkal (abban jó nagyon, ahogy hallani róla). Beszélgettünk nemrég vele, és elmondta, mert szóba került, hogy ő csak vadon élő halat vesz, tenyésztettet nem. Biztos tudja, bár részéről csak az íz, és a kinézet lehet a döntő érv.
Emlékszem, odahaza soha sem ettem lazacot (ugye mi magyarok amúgy is kevés halat eszünk), persze, hogy itt már más a helyzet. És tényleg fenomenális az íze, ha az általam ismert halakat nézem, de egy kacsát, marhát nem tud überelni. Viszont ha azt nézem, a kacsával van egy szinten, mert ez a kettő tényleg semmi fűszer nélkül is ízletes, sőt szerintem bármi hozzáadott csak elrontja (igaz kacsához azért kell a só), elveszi az eredeti ízét.
http://index.hu/kultur/2016/12/22/honnan_erkezik_a_karacsonyi_hal/
Rengetegszer eszembe jut pont ezért a gyerekkorom, egészen pontosan az általános iskolás időszak. Hogy miért? A norvég természet hatása ez, nagyon gyakran érzem, hogy igen, tényleg megjöttem, hazaértem. Álmaim országa (a természeti adottságok szempontjából nézve)?
Két ilyen behatás ér nap mint nap. Az egyik, amikor lovagolni megyünk Barnabással. Ami neki a lovaglás, az nekünk a sétát jelenti, alkalmanként körülbelül egy órás intenzív mozgással, a fjord felett. Fele út felfelé elég meredeken majd vissza. Mi is kapunk feladatot, három ló lévén, mindenkinek jut egy. Általában én vagyok elől, Barnabás az én "lovamon" ül.
Ez egyben azt is jelenti, a nyugodt lovaknak hála, hogy egy órám van csak úgy csodálni a természetet, és kalandozni a gondolataimban. Élvezem. Élvezem, mert ha természet, akkor eszembe jutnak az otthoni emlékek.
A másik ilyen "behatás" pedig, egy "sima" kis séta tőlünk az erdőbe, a tó irányába. Erről szeretnék most megemlékezni, nagyon érdekes dolgokat láttam a hétvégén. Mérges is vagyok, hogy csak most, három év után.
De mielőtt rátérnénk a címben szereplő valamire, nosztalgiázzunk még egy kicsit.
Mi is volt Magyarországon ezelőtt mondjuk 25-30 évvel (basszus, olyan rég?)? Rengeteget lógtam kint a környék természeti fellegváraiban. Azóta sokat fejlődött Székesfehérvár, de egyben ez rengeteg izgalmas élőhely tönkretételét is jelentette. Nem a belvárosban laktam, de nem is "peremvidéken", mégis volt hova menni.
A fő pontok, a mostani tűzoltóság melletti, de már megszűnt (betemetett) "kistó" (mocsár?), a bele csordogáló patak, a kórház felé folyó csatorna, de feljebbi szakaszon (nem a Halesz-nál, hanem még feljebbi részen a Lehel út-Fiskális út közötti szakaszon), és még egyéb helyek, mint Bányató, vagy már a városon kívüli területek (Szalajka-völgy? például).
És akkor még nem is beszéltünk a pákozdi, vagy a pátkai telkekről, és környező erdeiről. Vagy a pecás élményekről.
De ha nagyon szűkre húzzuk a határt, akkor a "kistó", és a Lehel út menti patak volt a leggyakoribb pont, hiszen biciklivel 5-10 perc volt csak. Akár télen a mínuszokban, reggel 6-7-kor is, persze csak hétvégenként.
Mi érdekes volt ott? Pióca (de rengeteg), naphal, tarajos gőte (a nagy kedvenc), sikló, béka. Piócát, és gőtét rengeteget fogtunk, de főleg a gőte volt a nagy kincs, az iszapba bújt el, onnan kellett kifogni. Ez egyben azt is jelentette, elég tiszta vizek csordogáltak arrafelé.
Aztán felnőttem, a patakot tönkre tették, kibetonozták, az iszapos rész teljesen megszűnt (vajon mennyi védett állat pusztult el?), a kistót betemették, majd megépült mellette a tűzoltóság.
Ahogy eltávolodott az emberfia (én) a természettől, más dolgok kerültek előtérbe, másképp alakult az élet, úgy lett egy beteljesülés kikötni Norvégiában, eléggé bent a természetben. Egészen más környezet, mint amit megszoktunk, de persze ettől még izgalmasabb is.
Sokat tudnék még mesélni, szerintem történtek izgalmas dolgok akkortájt, emlékszem is pár érdekességre, talán majd még beleszövődnek az írásokba.
De visszatérve a jelenbe, és a címhez. Lazac, ezt jelenti a laks. Ez Norvégia legnagyobb exportcikke (mondtam is Marius-nak, hogy na tessék, Magyarországon ott a Merci, az Audi, itt meg az a fő exportcikk, ami éppen ideúszik a partokhoz, és csak ki kell kapni a vízből), és ha minden igaz, ebben világelsők.
A Fjordot az Eio folyó (kb. 2 kilométer hosszú csak) köti össze az Eidfjordvatnet-el. Rövid de nagyon szép és érdekes folyó. Mellette turista útvonal fut, van információs tábla is, hogy ez egy mennyire gazdag lazacfogó hely. De ki látott itt lazacot?
A horgászidény nagyon rövid talán csak a nyári hónapok, és most már tudom is, hogy miért. Akkor egyébként van, aki csak azért jön szerintem Eidfjordba, és ráadásul a legyező horgászással próbálkozva. Tényleg, láttam is fogást, úgyhogy igen, van lazac a folyóban. De, hogy kiváló lazacfogó hely?
Aztán pont tavaly, láttam végre (a folyó falubeli szakaszán, majdnem a házunk magasságában van két helyen is vízlépcső) valamit. A vízlépcső felső oldalán, alacsony vízállásnál (szintén ősszel) látszottak sötét, tekergő hosszúkás halformák, szép nagyok. Mutattam Carmennak, de ő nem látta. Pedig volt szép számmal belőlük. Szent hitem volt, hogy azok lazacok.
És így érkezdtünk el a mostani hétvégéhez. Ha sétálunk, én mindig fürkészem a vizet, kíváncsi vagyok, ha más nem, a vízirigót (Norvégia nemzeti madara) is érdemes nézegetni, ahogy alámerül és játszik a vízben.
Ilyenkor ősszel nagyon alacsony a vízállás, ha kevés az eső, hiszen hó nincs még, ami olvadjon. A tónál, a folyó torkolatához is vezet az út, és mostanság Barnabás szeret lemenni a partra (van olyan pediódus, amikor semmi esély lecsalni Barnabyt). És furcsa mozgások, hullámok tűntek fel. A víz tiszta, sekély (fél és egy méter közötti), bár sötét az alja a kövek miatt, de csak kirajzolódtak valamik a vízben. És igen, megvan, megtaláltam! LAZAC!
Kérem szépen, rengeteg most a lazac a folyóban a tó közelében. Szerintem éppen nász táncukat járják, felúsztak a fjordból, hogy az utánpótlásról gondoskodjanak. Szemre biztos van vagy 50 darab, és közöttük jóegynéhány szép kifejlett példánnyal. Eszembe jutnak a Kanadáról szóló természetfilmek kihagyhatatlan képkockái, a halászó medvékkel.
https://hu.wikipedia.org/wiki/Lazac
Az internetről gyorsan megtudhatjuk, hogy elengedhetetlen kelléke a folyó és az édesvíz a lazacok szaporodásának. Eddig is ebben a hiszemben éltem, csak nem láttam saját szememmel a bizonyítékát, és hol ha itt nem, kérdeztem magamtól. De most már minden a helyére került, képem nincs még, videó igen (majd felvarázsolom ide, bár elég rossz minőségű), másnap pedig már olyan szürkület volt, esélyem sem volt normális képre. Ha kitartanak a lazacok a jövő hétvégéig, akkor talán tudok készíteni képes bizonyítékot is.
Kalandos a lazacok élete, az már biztos. Már csak felúszni ezen két kilométeres szakaszon. Felugrani a vízlépcsőkön, a kövek közötti labirintusban, olykor alig vízben. Ha az ember bekamerázna egy jobb szakaszt, biztosan lehetne jó felvételeket készíteni.
Nagy élménnyel lettem gazdagabb bevallom, főleg, mert bizonyítja, hogy a természet még működik. Egyébként azt még el kell hogy meséljem, hogy Simadal-ban (9km ide) van egy hal géntelep, ahol Norvégia szerte lévő folyókból, tavakból származó lazacok (vagy egyéb fajták is?) példányai vannak, hogy egy esteleges szennyezés okán végbemenő katasztrófa esetén, vissza tudják telepíteni az őshonos fajtákat.
I 1987 brukte vi 887 milligram antibiotika per kilo oppdrettsfisk. I 2014 var tallet nede i 0,37 milligram. I 2014 brukte til sammenligning Chile 850 milligram antibitotika per kilo produsert fisk.https://www.nrk.no/troms/fersk-rapport-avkrefter-laksemyte---kan-bli-svaert-verdifull-1.12796769
A nyilatkozatból kiderül, hogy nem kevés antibiotikumot használtak a tenyésztett lazacoknál. Jelenleg ez már nagyon minimális mértéken van (nem úgy mint Chile-ben).
http://www.vg.no/forbruker/mat-og-drikke/mat/garanterer-for-antibiotikafri-oppdrettslaks/a/23511851/
Lényegében a norvég lazac teljesen antibiotikum mentes lett. Talán nem véletlen (és ha tényleg így van). Mert rácsodálkozik az ember, hogy a stresszmentes, igaz eléggé napfénymentes élet, hogyan van összefüggésben a sok rákos megbetegedéssel és egyébbel? Hiszen egészségesen étkeznek, sok-sok lazac, omega-3... egyik cikk mondjuk írja, hogy nem régmúltra visszatekintő dolog ez a hal tenyésztés, mostanra vált gondolom olyanná amilyennek lennie kellett volna, a sok kutatás eredményeként. Bár én gondolnám, hogy saját (norvég) használatra nem a tenyésztett áru volt a helyi piacon (de ez csak tipp), azt exportálták.
Van egy elismert norvég szakács a faluban. Csinált már sokmindent, volt étterme Bergen-ben is, de elég nagyvilági életet is élt, talán néha kicsúszott az irányítás a kezei közül. Mindenesetre most megnyitott itt helyben egy éttermet (most még elég korlátozott nyitvatartással), leginkább hal specialitásokkal (abban jó nagyon, ahogy hallani róla). Beszélgettünk nemrég vele, és elmondta, mert szóba került, hogy ő csak vadon élő halat vesz, tenyésztettet nem. Biztos tudja, bár részéről csak az íz, és a kinézet lehet a döntő érv.
Emlékszem, odahaza soha sem ettem lazacot (ugye mi magyarok amúgy is kevés halat eszünk), persze, hogy itt már más a helyzet. És tényleg fenomenális az íze, ha az általam ismert halakat nézem, de egy kacsát, marhát nem tud überelni. Viszont ha azt nézem, a kacsával van egy szinten, mert ez a kettő tényleg semmi fűszer nélkül is ízletes, sőt szerintem bármi hozzáadott csak elrontja (igaz kacsához azért kell a só), elveszi az eredeti ízét.
http://www.origo.hu/tafelspicc/kozelet/20130712-a-lazac-tenyesztese-es-pr-ja.html
Egy szó, mint száz, a lazac nagyon finom, most már a norvég lazac biztonságos is, és én pedig végre láttam természetes környezetében, az orrom hegyétől pár méterre.
Ott a lazac. Még mindig "tobzódnak" a folyó torkolatnál.
De hal ide, hal oda...
http://smacznego.blog.hu/2016/11/19/streetfoodok_ose
http://index.hu/kultur/eletmod/2016/11/19/elena_arzak/
http://smacznego.blog.hu/2016/11/19/streetfoodok_ose
http://index.hu/kultur/eletmod/2016/11/19/elena_arzak/
Megjegyzések
Megjegyzés küldése