mikről fogok

Rövid helyzetjelentés. Héten jó jegesek lettek az utak, Carmen parázott is rendesen, mert Kinsarvikba ment dolgozni. Én élvezem. De legjobban ami most van, és fent a Hardanger felé. Csuma letaposott hó. Na ez hiányzott nekem odahaza. De jó is ilyenben autókázni. Viszont kezd látszani, hogy nem is olyan hülyeség erre a szögesgumi, vagy az összkerékhajtás. Viszont így hátsókerékkel pedig élvezetesebb. Ideális, két autó, egy huncutkodós, és egy jó terepjáró (szándékosan nem írok SUV-ot, mert azokat nem szeretem, holott el kell ismerni ide az is tökéletes lenne), nem véletlen, hogy itt a céges autók (zöld rendszám) nagy százaléka Toyota Land Cruiserek és társaik. 

Jeges úton pénteken elmentünk Vossba (50km ide, ott mindig hidegebb van, és nagyobb a hó - síközpont), én meg kipróbáltam lehet-e Mercivel jeges úton elindulni. Van egy közel 10%-os emelkedő. Tiszta jég volt, én megálltam, és próba. Háááát... Majdnem ott maradtunk. De azért sikerült elindulni. Na ettől Carmne még jobban megijedt, mi lesz ha ott elakad. Jó, mondom veszünk akkor hóláncot. De milyet? Van 3 fajta. Egy ilyen "szőrös", könnyű felrakni, de állítólag jégen nem olyan jó. A legszimpibb viszont a kevláros tűnik, papíron egyszerű felrakás (néztem egy norvég tesztet, ahol a nő szenvedett vele, kell hozzá azért erő), de ez a legdrágább (1.000-1.200 kr), és rendelni kell. Így maradt a hagyományos (350 kr), majd megtanulja Carmen is, hogyan kell (gondoltam én) felrakni, és ha nagyon szükséges akkor kéznél van. Azt még hozzá kell tennem, hogy Carmen barátnője sosem használt még hóláncot. Ő adta le az Audiját velünk, bár az is igaz most egy összkerekes Octaviat vett. 

Aztán pedig a merci. Gondaltam hazafelé felrakjuk. Nem egyszerű. Ugyanis kedves mercisek jól lekerekítették a hátsó sárvédőívet (majd rakok képet, hogy érthető legyen), és egyszerűen nem fér be a kéz, hogy hátul összeakassza a hóláncot. Megoldás? Meg kell emelni az autót mint kerékcseréhez, persze csak annyira, hogy legyen hely a kéznek. Annyi a jó az egészben, hogy nem a csomagtér aljában van az emelő, hanem oldalt egy kis rekeszben, így könnyű elővenni. Nem raktam fel, tudom hogy van és kész. 

kabátban, kesztyűben nem fér be a kezem a kerék és a sárvédőív közé rendesen

De nem is kell, mert az utakat takarítják, felmentünk tegnap a hardanger felé, és lehetett jól haladni, pedig vannak hajtűkanyarok és emelkedők. Az igaz, hogy többször azért kűzdőtt egy picit a merci, de nekem ez belefér. Viszont hazafelé Vossból, ahol volt régen a komp (már nem üzemel, ott a híd), ki volt írva, hogy Hardangeren át konvojban lehet csak menni. Ezt mesélték, úgy működik (azt hiszem csak egy sáv van letakarítva, nagy hóesés, nagy szél miatt hóátfúvás), hogy van egy felvezető autó, összevárják az autókat, van egy lezáró autó, és egyszer egyik irányból, utána a másikból tudnak jönni-menni. Majd valamikor meglesem. Egyébként nem kötelező a hólánc, vagyis azt mondták...

Barnabás megint cirkusszal szállt ki az autóból, kellett idő mire megnyugodott, remélem most már nem lesz gond, és lehet újra menni túrázni. Ma itt Eidfjordban fogok vele (remélem akar) szánkózni (lett vagy 15cm hó), van egy 5 km-es túraút, végighúzom rajta. Viszek fotómasinát, bár esik most is, lehet nem használom majd. Remélem a házat megszokja, egyre kevesebb a rosszkedv, viszont feljönni még nem tudtunk vele. Ez a jövő hét eseménye lesz. Különben...

Ennyit röviden, amiről nemsoká írni fogok, az a Barnaby helyzete, volt egy egyeztetés ügyben. Érdekes lesz annyit elárulok előre. Aztán akarok írni hogy látom itt a "munkát", és hogy miket dumáltam még a többi "bevándorlóval". Az is érdekes volt. Tehát ezek várhatók hamarosan, csak vegyem már rá magam. Nem egyszerű, mert Carmen alszik, Barnabás zaklat (nem zaklatás ez, próbálunk játszani, most lett neki véve egy "favasút", az tetszik neki, vagy megyünk ki, ilyenkor ezért nem tudok írni, mikor pedig oviban van, akkor ugye tanulok, vagyis csak este van időm, akkor pedig sokszor elvész az ihlet), de szép lassan...