legfontosabb munka

Rég nem jelentkeztem, több oka volt, leginkább az, hogy esténként olvastam az ukrán helyzetről. Ennél érdekesebb (és sajnos szomorúbb) dolog nem történt a világban, és ehhez képest ami velünk történt az "kismiska". Ellenben hogy is van az, hogy... kis lépés az emberiségnek, de...

Tehát itt tartunk most, végre rászánva magam egy újabb bejegyzésre. De mielőtt rátérnék, egy kis olimpia. Még mindig Norvégia vezet az éremtáblázaton. És már csak 10 érem van hátra. Szerintem Kanada lesz itt is az első, mint Vancouverben. 

Hoki. Kanada-Svédország döntő. A 4 legjobb volt az elődöntőben, és az Oroszok megint nem jutottak el idáig. Csapat nélküli sztárok mint mindig. Lehetne egy csomót írni még az olimpiáról, lehet ha vége megteszem, főleg ha olvasok valami norvég "elemzést" is. Egyébként még annyit, hogy tényleg komolyan vették itt a közvetítéseket, külön stúdiókkal, pl. a hokinak is volt külön egy, természetesen a szünetekben elemzésekkel. 

Na de térjünk vissza hozzánk. Jelentem dolgoztam!!!

Ki találja ki, hogy mit??? Na jó segítek, úgysem sikerülne a megfejtés senkinek sem. Óvóbácsi, vagyis segéd lettem. Jól hangzik ugye? Ehhez a munkához nem kell képzettség, több ilyen vikar (helyettesítő) van. Persze ez nem állandó munka, és nem fast jobb, de kezdetnek tökéletes, sőt!!!

A héten kezdtem, 4 napot voltam 9-13-ig. 1,5 éves gyerekekkel. Kicsit boncolgatva a dolgot, a legfontosabb munkák egyikét sikerült megcsípnem. 

Miért is? Ha megkérdezünk a szülőket, mi a legfontosabb a számukra, a nagyon nagy többség a gyerekeit mondaná (természetes módon), és én őrájuk vigyázok. Hányan gondolnak bele ebbe, főleg hogy odahaza elég rendesen megy a tanárok szapulása is. Szintén egy semmibe sem vett szakma, az óvónőkről nem is beszélve. Tessék elgondolkodni. 

Nem azért mondom ám ezt, hogy na mekkora "hero" vagyok, csak így is lehetne feléjük közelíteni. A rövid történet pedig annyi, hogy az óvodában itt van más hapsi is. Példa Timo akit már emlegettem, ő szervezett be a fociba, na ő a könyvtárban és az oviban is dolgozik. Aztán még a mostani (nem sokáig) szomszédunk is helyettesít ott, mellette a benzinkúton dolgozik. Milyen furcsa ez a Norvégia nem igaz? De odahaza sem mindenki óvodapedagógus. Nem is kell mindenkinek annak lenni, csak szeretni kell a gyerekeket. Sokat nem fogok beszélni az óvodai dolgokról, mert természetesen titoktartási kötelezettségem is van.

Tehát ez nem fix munka, hívnak ha kellek. Gondolom majd fognak. Pedig a norvégot sem beszélem jól. Amúgy úgy zajlott ez az egész (egyébként lényegében majdnem pontosan fél éve vagyunk kint), hogy láttuk a neten, keresnek még vikart. Elmentünk beszélni az óvodavezetővel, hogy gondolkodjon el rajta, mi lenne ha... ugye itt mindenki ismer mindenkit, ismertük egymást Barnabás miatt is. És amit mi tapasztalunk itt, hogy mindenki nagyon rendes, nem a külsőségek számítanak. Otthon hol vennének fel egy hosszú raszta hajú pasit? Viccnek is rossz... Itt demokratikusan működnek a dolgok, nem a vezető dönt csak, közösen megbeszélik az ilyen döntéseket is. A lényeg kaptam esélyt. Úgy néz ki megfeleltem. Nem tartom kizártnak beszéltek a norvégtanárommal is. Ő meg van elégedve velem, én nem. Mindegy nekikezdtem, pár álmatlan éjszakán túl vagyok már annyit elmondhatok, mert hajnali felébredés után, naná hogy agyam a norvégon jár. De pont ebből a szempontból volt ez fontos, végre nap mint nap halljak norvégot az itteniektől. Vannak nagy "kimaradások" a megértésben, de majd fokozatosan. 

Abból a szempontból is fontos volt ez, mert nem is tudom milyen munkám lehetett volna még amúgy, mert Barnabást fél 9-re kell vinni reggel, és 3-ig van. Carmen meg 7-re megy ha délelőttös, és 2-re ha délutános. Vagyis egyikőnknek eléggé megkötött az ideje, persze ez én vagyok. Így viszont ez tökéletes lenne. 

Meg annyi mindent csináltam már, főleg fizikai munkákat, hogy ez pont jó a "kizsákmányolt" szervezetemnek.

Pont ezért jelentkeztem SFO-asszisztens munkára is. Meglátjuk felvesznek-e? Mondjuk ez meghirdetve csak augusztusi kezdéssel van. Ez a munka pedig az iskola előtti és utáni gyerekre vigyázási feladat. Iskola fél 9-től van, de gyereket pont ezért lehet vinni azt hiszem fél 8-ra talán (ugye akinek dolgozni kell mennie), és fél kettőig (vagy fél 3-ig?) van a suli, és utána szintén SFO van akinek kell. Barnabásért menve, látjuk is a gyerekeket a "vigyázóikkal". 

Ez a kettő, ha ovival kitartunk egymás mellett és ez az SFO már ki is adna egy teljes állást. Kell ennél több? 

Röviden ennyi, még lehet valami eszembe fog jutni, és akkor módosítok ezt-azt. 

Aztán meg jövő héten költözünk. Önkormányzati házba (drágább lesz a bérlése mint ennek), de nagyobb, sok-sok tárolóval, fedett autó beállóval, és ott lehet majd akár kutyánk is. Ja és különálló a ház, nincs se felettünk se mellettünk senki. Carmen munkája mellett egy percre csukott szemmel, ovitól (Barnusétól) ő tempójában 5 percre. Viszont a gyönyörű kilátást elveszítjük, ezt mondjuk nagyon sajnálom. Most, hogy én is úgy néz ki tényleg itt fogok dolgozni helyben, autó is csak kirándulásra kell. Királyság!!!

Tehát ha konkrét eseményeket nézzük, a fontosakat, akkor elég jól állunk, vagyis úgy néz ki beilleszkedésünk elég jól alakul (mindent el sem mondva), Barnabásnak biztos helye, asszonynak fastjobb-ja, nekem meg végre valami, amit nagyon is élvezek, mert emberekkel vagyok (mindig is szociálisan érzékenyen lélekként), és főleg mert ilyen "apróságokkal". Tünemények na... 

Visszatérve a nem fizikai munkára, pont ma hiányosságok merültek fel. 8 gyerkőcből 6-ot dobáltam felfele, elég hamar "leszakadt" a kezem. Ők élvezték ez a lényeg. Gyúrnom kell vazze...

A csoportban egyébként kilencen vannak (a héten 6-8 csak), és mi voltunk  felnőttek rájuk 4-en. Lehet csak azért ennyien, mert én "betanulok" és látni akarták mi a francot művelek. Elmondásuk szerint veldig bra. De ezt kezeljük a helyén, mert a Norvégok konfliktuskerülők, és itt minden kjempebra, meg veldig bra. De valahogy azt érzem komolyan gondolták, mert a gyerekek azért nem "játékok", csak egy picit...